Hello London! I.

Mint ma már szinte minden családban, a mienkben is vannak többen, akik külföldön dolgoznak. Londonban ketten is, így tulajdonképpen rokonlátogatóba mentem ki,még tavaly április végén. Régi vágyam volt, hogy megnézhessem a várost, és ha lehet akkor városon kívül eső nevezetességeket is.
Az ott töltött egy hét alatt szinte valamennyi fő nevezetességet sikerült végig látogatni. Sokan mondják - és én is egyetértek ezzel a véleménnyel - hogy a várost nem feltétlenül ezeken a nevezetességeken keresztül lehet megismerni, hanem akkor, ha lemerészkedünk a jól kitaposott ösvényekről. Volt erre is példa, de a legfőbb turista látványosságokat nem szívesen hagytam volna ki.
Ez volt az első repülős utam, így mindenképpen akartam képet a felhők felett.
Az évforduló alkalmából néhány fotó az útról:

Az időjárás ezen a héten egyébként sokkal jobbnak bizonyult mint a magyarországi. Ugyan elég hűvösek voltak a reggelek, és időnként esett is, de minden nap kiderült az idő, és kiránduláshoz nagy melegere nincs is szükség. A borús égbolt pedig igazán jól mutat a fényképeken.

A Big Ben - amiről nekem mindig egy film jut eszembe, az Európai vakáció Chevy Chase-zel. Fantasztikus.

Big Ben

A baloldali közlekedés izgalmas volt számomra, bár én csak tömegközlekedéssel és gyalog kirándultam. Szerencsére a hozzám hasonlók kedvéért a zebráknál többnyire fel van festve, hogy melyik irányba érdemes figyelni a biztonságos átjutás érdelében. Jó szolgálatot tettek ezek a feliratok. Azt gondoltam, hogy egy olyan országban mint Anglia a legszigorúbban követik  a közlekedési szabályokat, de meg kellett lepődnöm. A lámpa zöld és piros jelzése igazából keveseket zavart, tilosnál is legalább annyian mentek át a zebrán mint szabad jelzésnél.

Már régóta vágytam rá, hogy átsétáljak a Tower Bridge-en. Jó néhányszor meg is tettem, és be is mentem, megnéztem a filmet a híd építéséről, a szerkezetet amely a hidat működteti, illetve a kilátást.

Nem vagyok nagy templom látogató még akkor sem, ha egy híres építményről van szó mint a  St.Paul's Cathedral. Kívülről jártam csak körbe, impozáns épület.

St.Paul's Cathedral

A Westminster Apátság szintén csak körbe járva lett.

Westminster Abbey

Mindenképp nagy élmény a London Eye-ra felülni. Fantasztikus kilátás nyílik a városra minden irányból, és azok is simán felszállhatnak, akik küzdenek a magassággal. Mivel zárt kapszulákban kapunk helyet, nem ér szél, nem érezhető a magasság, nincs félelemérzet. Én legalábbis így voltam ezzel.

The London Eye

Ha már magasság, akkor említést érdemel a libegő, amellyel az O2 aréna megközelíthető. A bérlet nem érvényes, ide külön kell jegyet venni. Utazás szintén zárt fülkében, de épp szeles időben ültünk fel, ami a magasban kicsit félelmetes volt, de szívesen felülnék újra.

A St.James parkon átsétálni igazi feltöltődést jelentett, gyönyörű virágok, madarak...

Folyt.köv....

Trüffel torta

Jó rég volt, mikor utoljára lefényképeztem bármit is amit sütöttem vagy főztem. Anyukám születésnapi tortáját viszont megörökítettem.
Első alkalommal készítettem trüffel tortát, több receptet elolvasva született meg az elhatározás, hogy mi kerüljön bele és hogy nézzen ki.
A krémet este csináltam meg:
6,5 dl tejszínt felmelegítettem majd beletördeltem 6 tábla (60 dkg) Tibi 60%-os étcsokoládét. Addig kevergettem amíg elolvadt, majd amikor kihűlt a hűtőbe raktam másnapig. A tejszín nem volt édesített, de nem raktam hozzá cukrot.
A méteres tészta piskótáját előszeretettel használom tortákhoz, most is erre esett a választásom. Ezer éves, jól bevált recept még jócskán az internet előtti korszakból.
4 tojás sárgáját 26 dkg cukorral habosra kevertem, majd kanalanként hozzá adtam 1 dl olajat, 1 dl meleg vizet, majd a 4 tojás felvert fehérjét, 20 dkg lisztet, 5 dkg kakaó port és 1 csomag sütőport.
Kis tortaformában sütöttem meg, mert nem voltam benne biztos, hogy a krém elég lenne-e egy normál méretű tortához. Nem túl magas hőfokon sütöttem, lassan, hogy ne égjen meg ez a vastag tészta.
Amikor kihűlt a piskóta 3 részre vágtam.
Közben a krémet kivettem a hűtőből. Azt hiszem, kicsit sokáig hűtöttem, mert eléggé összeállt. Ezért turmixgépel próbáltam kicsit átkeverni, és volt még 1 dl tejszínem amit hozzá kevertem.
Megtöltöttem hát a piskótát (jó vastag lett benne a krém), és megkentem a tetejét és az oldalát is.
A torta tetejére egy újabb tábla Tibi csokit olvasztottam meg gőz felett egy kevés olajjal.
Mivel szülinapi torta volt, mindenképpen szerettem volna kicsit kidekorálni. Tojás fehérjét kevertem ki porcukorral és egy csepp ecettel, és ezzel rajzoltam rá a mintát. Színezékként kurkumás és céklaport használtam a mesterséges színezékre allergiás hozzátartozóink kedvéért.
Hihetetlenül finom, és nagyon tömény édesség kerekedett belőle.

Kiskarácsony, nagykarácsony...

Nagyon rég nem írtam már bejegyzést, de a sütés-főzést eléggé hanyagoltam az utóbbi hónapokban. Vagy ha csináltam is bármit, a fotózásra már nem nagyon jutott energia. Az ünnepekre viszont egy picit aktivizáltam magam, és jó szokásomhoz híven egy eredetileg "normál sütit" készítettem el tortaként. Ez alkalommal az olajos mézes jutott erre a sorsra, néhány (szerintem) karácsonyi  összetevővel lett belőle ünnepi torta.
Az eredeti receptben megadott mennyiségekkel megsütöttem mindkét piskótát normál méretű tortaformában. A krém is eredeti mennyiségben készült, azonban a kétharmada lett csokoládés ízesítésű, egyharmada maradt vaníliás. A csokis krémhez 10 dkg olvasztott csokit használtam és egy kanál kakaóport, illetve került bele némi amaretto likőr és keserű mandula aroma is, ami véleményem szerint karácsonyi ízvilágot kölcsönzött.
A kihűlt tortalapokat ketté vágtam, és megtöltöttem krémmel. Alulra került az egyik mézes lap, amire a csokis krém felét kentem, és megszórtam 3 marék vágott dióval. Ezt követte a sima tortalap, majd a fehér krém, és a második fehér tortalap, amire a csokis krém másik fele és 2 marék apróra vágott aszalt szilva került. Beborítottam a második mézes lappal, majd bevontam kívülről is krémmel. A bevonáshoz új krémet kellett gyártanom, mert az eredeti mennyiségből erre már nem futotta. Kevés besamelt, margarint és cukrot kevertem ki, és ezzel kentem körbe a tortát.
Néhány órára bekerült a hűtőbe, hogy be tudjam vonni az előző nap elkészített fondanttal.
Sajnos nagy igyekezetem, hogy tökéletes legyen a bevonó,  nem jártam túl nagy sikerrel, picit szakadt a bevonó és utólagos restaurációra szorult több helyen is. Cukormázzal és cukorgyönggyel díszítettem, ez sikeredett végül: