Párizst látni...

Mondhatnám azt, hogy régi vágyam volt eljutni Párizsba, de ez nem lenne igaz. Kb. 2 hónappal ezelőtt kitaláltam, hogy jó lenne elutazni valahová, és nézegetve az utazási irodák kínálatát, megtetszett ez a párizsi program. Mivel egyedül vágtam bele, mindenképp olyan utat kerestem, ahol sűrű a program, és nem probléma ha esetleg senkivel nem barátkoznék össze az utastársak közül.
Így esett a választás erre a Párizs - Versailles - Loire menti kastélyok című útra, és várakozással tekintettem a 6 nap elé...
Mivel buszos utazásról volt szó, így a "nettó" Párizsban eltöltött idő 3 nap volt nagyjából, ami valóban csak arra volt elég, hogy a leghíresebb nevezetességeit nézzük meg a városnak, és kedvet kapjunk egy esetleges későbbi visszatéréshez.
Az első nap reggel 6-tól este 6-ig csak buszozással telt - természetesen időnként megálltunk enni - inni - mosdóba menni. Németországban Helmstadtban szálltunk meg majd másnap kora reggel folytattuk utunkat Párizs felé.
Egy rövid időre megszakítottuk az utunkat Reimsben, ahol megcsodálhattuk a katedrálist, mely az UNESCO Világörökség része.

 

Innen indultunk tovább, egyre izgatottabban, hogy hamarosan elérünk "valódi" úti célunkhoz...

Délután 3 óra környékén érkeztünk meg Párizsba - egy baleset miatt - egy pici késéssel.
Első programként egy hajózáson vettünk részt a Szajnán. Imádtam! A hajózást mindig is szerettem, és ez nyitó programként megadta számomra az alaphangot az elkövetkező programokhoz. A vízről nagyon sok nevezetesség látható, jó néhány híd alatt áthaladtunk, igazán tetszett.

Nagyjából ennyi volt az érkezés napjára tervezett program, de számomra meglehetősen jó alaphangot adott.
Következő nap egész napos városnézés, végre órákig tartó buszozás nélkül. Hurrá! Irány tehát Versailles, a kastély és a park bejárása elsőként.

A kastély szép volt, de engem inkább a park nyűgözött le. Sajnos az idő szűkössége miatt még a felét sem sikerült bejárni, de amit láttam, az fantasztikus, mindenképp megérne még egy utat, hogy itt egy egész napot eltöltsek.

De, már indultunk is tovább, párizsi városnézésre: Diadalív, Louvre, Sacre Coeur... Persze mondhatnánk, hogy ezek mind elcsépelt helyek, de első párizsi út során ezeket mindenképp látnia kell annak, aki itt jár. Aztán, ha ezek után kedvet kapunk, akkor egy későbbi látogatás során már jöhetnek a valódi csemegék, nem a közhelyes turista látványosságok.

 

 

Vacsora után - ha a napi séta nem lett volna elég - visszamentünk, és megnéztük az éjszakai Párizst. Egyrészt egy buszos városnézés formájában az oda és visszaúton egyaránt, másrészt egy néhány órás szabadidő alatt, amelyet a Montmarte-on töltöttünk el.

 

Későn érkeztünk vissza a szállodába, és csak reméltük, hogy a másnap kora reggeli ébresztőig viszonylag kipihenjük magunkat. Habár, a Loire-völgy nagyjából 3 órai buszozásra van Párizstól, tehát ez idő alatt még lehetett egy kicsit pihizni.

Kezdődhetett tehát a Loire-völgy felderítése, elsőként a Chenonceau-i kastéllyal és parkjával.

Majd egy kis szabadidő keretében egy felderítő túra Ambroiseban.

 

Végül pedig a Chambord-i kastély, amely igazán érdekes volt. Csupán egy emelet volt berendezve, a további szintek üresen álltak, legfeljebb egy kandalló volt a berendezés. Mint megtudtuk, ezt a kastélyt vadászatkor használták mindenféle számú Henrikek, de ők is csak rövid időt töltöttek el itt, mert hosszútávú használatra teljességgel alkalmatlan volt az építmény.

 

A Loire-menti kastélyos nap egy pici csalódás volt, mert nekem a kastélyokról leginkább a kesztheyi Festetics kastély jut eszembe, de ezek még egy picit sem hasonlítottak rá.

Vásár a kastély közelében

 Sajnos hamar elérkezett utolsó párizsi napunk, de a legjobbat erre a napra tartogattuk; Eiffel torony megmászását. Szerencsére a lift működött (bár ellenkező esetben gyalog is felmentem volna), tehát nem kellett túl nagy erőfeszítést tenni, hogy feljussunk a tetejére. Fantasztikus érzés volt 300 méter magasból látni a várost, lélegzetelállító.

 

 

Nagyon jó volt ezzel az élménnyel zárni az utat, így mindenképpen azzal az érzéssel jöttem haza, hogy a jövőben szeretnék még vissza menni.

Au revoir, Párizs!

Kijevi krémes

40 dkg lisztből, 20 dkg margarinból, 1 sütőporból és 15 dkg cukorból tésztát gyúrtam.
4 tojás fehérjét felvertem, majd hozzá adtam 15 dkg cukrot és 25 dkg darált diót.
A tésztát 3 egyenlő részre osztottam, kisodortam és sodrófa segítségével lisztezett tepsi hátára fektettem, majd megkentem a diós massza egyharmadával. Ezt nagyjából 15 perc alatt megsütöttem, és a másik 2 darabbal megismételtem.
Eztán 2 vanília pudingport felfőztem fél liter tejjel és 20 dkg cukorral, majd amikor kihűlt a krém, egy margarinnal habosra kevertem.
A krémmel megtöltöttem a lapokat, másnap könnyen szeletelhető volt.

 

A kert díszei júliusban

 

 

 

Házi csokoládé

Jó néhány évvel ezelőtt, amikor először Erdélyben jártam, egy kedves családot látogattam meg vendéglátómmal, és ott ettem házi csokoládét. Nagyon ízlett, ezért el is kértem gyorsan a receptet, azonban nagyon hosszú időre meg is feledkeztem róla, de valamikor a tavasszal előkerült a recept.
Kérdezhetnénk, miért kellene otthon csoki készítéssel bajlódni, amikor az üzletekben rengeteg fajta kapható. Ahogy Gombóc Artúr is mondta: kerek csokoládé, lyukas csokoládé, töltött csokoládé..... és még ki tudja mifélék. De miért is ne próbáljuk ki valami házit, ami a régi szép időkre emlékeztet?
Még tavasszal, a recept megtalálásakor elkészítettem egy adagot, ami nagyon ízlett viszont a szeletelés problémás volt, kissé folyós állagúra sikeredett. Most azzal fogtam neki, hogy ezt a problémát mindenképp kiküszöbölöm.
Fél kiló cukrot 200 ml vízzel feltettem főni, és szirupot készítettem. Míg a szirup főtt, 250 g tejport és 5 evőkanál kakaóport összekevertem, hogy ne legyenek benne csomók, majd kanalanként a sziruphoz adtam, majd amikor az összes belekerült, még néhány percig főztem. Levettem a lángról, majd 10 dkg margarint adtam hozzá, és addig kevergettem, míg az teljesen egynemű lett a csokoládé masszával.
Időnként kevergettem, és vártam, hogy kissé kihűljön. Egy tálat kivajaztam, és ebbe öntöttem a langyos masszát, a tetejére pedig mogyorót raktam.

Ami az állagot illeti... Nem lett jobb, mint az elsőre készített változat. Ezért nem izgattam magam különösebben, hogy szeleteljem, hanem kanállal ettük. Elég nehéz rajtunk kifogni.
Arra nem jöttem rá, hogy mi lehetett a probléma - talán a tejpor, talán a főzési időt nem találtam el. A lényeg viszont az, hogy mindezek ellenére elfogyott!

Az első próbálkozás házi csoki ügyben, még tavasszal