2012. október 28., vasárnap

Mákos ördögpogácsa lemon curd-del

Éppen azt próbáltam megtalálni a neten, hogy készül a lemon curd. Már nem emlékszem, hol hallottam róla, de. felkeltette az érdeklődésemet. Szóval, kutatás közben itt amolyan bónuszként rátaláltam a mákos ördögpogácsa receptjére is. Végülis a lemon curd nem e recept alapján készült, de a kis pogácsáknak nagyon örülök.

A pogácsák hozzávalói:
10 dkg darált mák
20 dkg liszt
10 dkg cukor
20 dkg vaj
2 tojás sárgája
1 citrom reszelt héja

A hozzávalókból linzertésztát készítettem, amit 2 órára a hűtőbe tettem (picit maradhatott volna még, azt hiszem). Amikor kivettem a hűtőből kivettem, diónyi gombócokat formáltam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket, majd egy húsklopfoló végével mélyedést készítettem mindegyikbe, amolyan kráter volt ez a süti közepén.


Ezeket megsütöttem, majd nekifogtam a lemon curd elkészítésének.

Hozzávalók:
5 dkg vaj
10 dkg cukor
2 tojás
2 citrom 

A vajat gőz felett megolvasztottam, majd bele került a cukor és a citromok héja és leve, majd a felvert tojások is. Nagyjából fél óra alatt selymes krém lett belőle, továbbra is gőz felett kevergetve.
Amikor kihűlt a krém, habzsákba töltöttem, ezzel töltöttem meg a linzereket.


Ezt a  fajta tölteléket csak annak ajánlom, aki rajong a citromos ízért. Elég savanyú, tömény citromos íz a végeredmény. Ellenkező esetben meg lehet tölteni valamilyen finom lekvárral, bizonyára azzal is legalább ennyire finom lesz.


2012. október 26., péntek

Sajtos karfiolkrém leves

Ahogy beköszönt az ősz és a ködös, hideg idő, úgy jön el - legalábbis szerintem - a finom, meleg krémlevesek szezonja is.
A karfiolt minden formában szeretem, és mivel most szezonja van és teli van vele a piac,  nem kellett sokat gondolkodni, mivel várjam a vendégeimet a hétvégén.
A karfiolt rózsáira szedtem, és annyi vízben ami épp ellepte, puhára főztem. Amikor elkészült, botmixerrel pürésítettem aztán félre tettem egy rövid időre.
Egy másik edényben világos rántást készítettem, amit tejjel felengedtem, sóztam-borsoztan,majd felforraltam, és amikor nagyjából mártás sűrűségű lett lekapcsoltam alatta a lángot. Ekkor néhány marék reszelt sajtot szórtam bele, és addig kevergettem míg az szépen el nem olvadt a forró mártásban.
A pürésített karfiolt újra a tűzre raktam, öntöttem rá egy kevés vizet (ízlés dolga, ki milyen sűrűn szereti a levest) és amikor forrni kezdett, hozzá öntöttem a sajtmártást, majd kóstolás után egy picit még utána ízesítettem és kész is volt. Pirítóst készítettem hozzá, teflon serpenyőben egy pici olajon sütöttem meg a bagett szeleteket, ezzel fogyasztottuk.
Nagyon hamar elkészíthető, és nem mellesleg nem kell túl sokat bajlódni a zöldség pucolással, és aztán a takarítással.


2012. október 23., kedd

Szüleink október 21.-én ünnepelték 40. házassági évfordulójukat, és itt is szeretném őket köszönteni.





Boldog évfordulót kívánunk!

2012. október 3., szerda

Vrbnik, Horvátország

Idén újra ellátogattunk Crikvenicára, egy hosszú hétvégére. Tavaly annyira megtetszett, hogy megmaradt erre a nyárra is úti célnak, és nagy valószínűséggel a jövő évre is megtartjuk.
A legérdekesebb most egy félnapos hajókirándulás volt, amit Vrbnikbe tettünk. Egy órányi hajókázás után a hajóm kapitánya körbe vezetett minket a városkában, nagyon érdekes dolgokat mesélt annak múltjáról és jelenéről. A nagyjából egy órás idegenvezetés végén megkóstoltunk finom füge pálinkát illetve helyi bort is, majd egy rövid szabad program után már indultunk is vissza.
A városról annyit megtudtunk, hogy  a II. világháború előtt többezer lakója volt, azonban mára a számunk néhány százra lecsökkent. A többség Kanadába, Ausztráliába, Új-Zélandra vándorolt ki, nyaranta haza jönnek és turizmusból élnek.
A mezőgazdaságra a klíma nagyon jó hatással van, egész évben tudnak aratni, illetve szintén a klímának köszönhetően nincs szükség vegyszerek használatára, mivel nincsenek a szárazföldön oly jellemző kártevők. Évente 11 hónapot süt a nap a szigetre.
A régi város valamennyi épülete kőből készült, melyhez a helyi börtön "lakóit" vették igénybe, ők faragták kőből az építkezésekhez szükséges téglákat.

Hajónk, a Roberta - nevét a tulajdonosáról kapta

A csodás kékségű Adria

Az egyik kis sziget a sok száz közül

Közeledünk

Vrbnik, még mindig a hajóról

A kikötő és környéke

Egykor olíva olajat sajtoltak vele

Nagyszerű hangulatú kisváros

A templom parkja a lélegzetelállító panorámával

Itt ezt a látványt élvezi, aki a veteményesében dolgozgat

A nagy templom tornya

Kilátás egy másik veteményesből

  
Crikvenica kikötője




2012. szeptember 12., szerda

Párizst látni...

Mondhatnám azt, hogy régi vágyam volt eljutni Párizsba, de ez nem lenne igaz. Kb. 2 hónappal ezelőtt kitaláltam, hogy jó lenne elutazni valahová, és nézegetve az utazási irodák kínálatát, megtetszett ez a párizsi program. Mivel egyedül vágtam bele, mindenképp olyan utat kerestem, ahol sűrű a program, és nem probléma ha esetleg senkivel nem barátkoznék össze az utastársak közül.
Így esett a választás erre a Párizs - Versailles - Loire menti kastélyok című útra, és várakozással tekintettem a 6 nap elé...
Mivel buszos utazásról volt szó, így a "nettó" Párizsban eltöltött idő 3 nap volt nagyjából, ami valóban csak arra volt elég, hogy a leghíresebb nevezetességeit nézzük meg a városnak, és kedvet kapjunk egy esetleges későbbi visszatéréshez.
Az első nap reggel 6-tól este 6-ig csak buszozással telt - természetesen időnként megálltunk enni - inni - mosdóba menni. Németországban Helmstadtban szálltunk meg majd másnap kora reggel folytattuk utunkat Párizs felé.
Egy rövid időre megszakítottuk az utunkat Reimsben, ahol megcsodálhattuk a katedrálist, mely az UNESCO Világörökség része.


 
Innen indultunk tovább, egyre izgatottabban, hogy hamarosan elérünk "valódi" úti célunkhoz...
Délután 3 óra környékén érkeztünk meg Párizsba - egy baleset miatt - egy pici késéssel.
Első programként egy hajózáson vettünk részt a Szajnán. Imádtam! A hajózást mindig is szerettem, és ez nyitó programként megadta számomra az alaphangot az elkövetkező programokhoz. A vízről nagyon sok nevezetesség látható, jó néhány híd alatt áthaladtunk, igazán tetszett.







Nagyjából ennyi volt az érkezés napjára tervezett program, de számomra meglehetősen jó alaphangot adott.
Következő nap egész napos városnézés, végre órákig tartó buszozás nélkül. Hurrá! Irány tehát Versailles, a kastély és a park bejárása elsőként.





A kastély szép volt, de engem inkább a park nyűgözött le. Sajnos az idő szűkössége miatt még a felét sem sikerült bejárni, de amit láttam, az fantasztikus, mindenképp megérne még egy utat, hogy itt egy egész napot eltöltsek.
De, már indultunk is tovább, párizsi városnézésre: Diadalív, Louvre, Sacre Coeur... Persze mondhatnánk, hogy ezek mind elcsépelt helyek, de első párizsi út során ezeket mindenképp látnia kell annak, aki itt jár. Aztán, ha ezek után kedvet kapunk, akkor egy későbbi látogatás során már jöhetnek a valódi csemegék, nem a közhelyes turista látványosságok.

 
 

Vacsora után - ha a napi séta nem lett volna elég - visszamentünk, és megnéztük az éjszakai Párizst. Egyrészt egy buszos városnézés formájában az oda és visszaúton egyaránt, másrészt egy néhány órás szabadidő alatt, amelyet a Montmarte-on töltöttünk el.





Későn érkeztünk vissza a szállodába, és csak reméltük, hogy a másnap kora reggeli ébresztőig viszonylag kipihenjük magunkat. Habár, a Loire-völgy nagyjából 3 órai buszozásra van Párizstól, tehát ez idő alatt még lehetett egy kicsit pihizni.
Kezdődhetett tehát a Loire-völgy felderítése, elsőként a Chenonceau-i kastéllyal és parkjával.





Majd egy kis szabadidő keretében egy felderítő túra Ambroiseban.


 


Végül pedig a Chambord-i kastély, amely igazán érdekes volt. Csupán egy emelet volt berendezve, a további szintek üresen álltak, legfeljebb egy kandalló volt a berendezés. Mint megtudtuk, ezt a kastélyt vadászatkor használták mindenféle számú Henrikek, de ők is csak rövid időt töltöttek el itt, mert hosszútávú használatra teljességgel alkalmatlan volt az építmény.




A Loire-menti kastélyos nap egy pici csalódás volt, mert nekem a kastélyokról leginkább a kesztheyi Festetics kastély jut eszembe, de ezek még egy picit sem hasonlítottak rá.

Vásár a kastély közelében
 Sajnos hamar elérkezett utolsó párizsi napunk, de a legjobbat erre a napra tartogattuk; Eiffel torony megmászását. Szerencsére a lift működött (bár ellenkező esetben gyalog is felmentem volna), tehát nem kellett túl nagy erőfeszítést tenni, hogy feljussunk a tetejére. Fantasztikus érzés volt 300 méter magasból látni a várost, lélegzetelállító.

 




Nagyon jó volt ezzel az élménnyel zárni az utat, így mindenképpen azzal az érzéssel jöttem haza, hogy a jövőben szeretnék még vissza menni.
Au revoir, Párizs!