Csenge szülinapi tortája

A múlt hétvégén ünnepeltük unokahúgom 2. születésnapját, ebből az alkalomból szerettem volna egy kislánynak való szülinapi tortát készíteni.
Tavaly, az első szülinapra egy bohóc torta készült, de  akkor még nagyon pici volt, érthető módon nem értékelte túl nagyra.
Most már viszont nagy lány, és jó volt látni, mennyire tetszett neki a tortája.
Kicsit túlzásba vittem az ötletelést, szintem naponta voltak újabb ötleteim, végül is egy egyszerű, virágos és katicás emeletes tortát készítettem. Az alsó "szint" a bananita receptje szerint készült, csak nagyjából egy harmadnyi anyagból. A felső "szint" pedig egyszerű kakaós piskóta csokis krémmel.
Életem harmadik próbálkozása volt ez, amikor fondanttal dekoráltam tortát, ezért vannak még hiányosságok a technikában. Ezt viszont bővel ellensúlyozom szeretettel, amivel a tortákat az ünnepelteknek készítem.
Ez lett hát a végeredmény:

IV. Drávamenti Böllérverseny, Darány

Számomra ez a csak a harmadik volt, és a második amiről itt beszámolok.
Az időjárás elég szeszélyes volt, hol esett, hol elállt. Szerencsére azonban túlzottan nem nyomta rá a bélyegét a napra ez a változatosság.
Reggel 6-ra már minden csapat tettre készen várta a startot, ami természetesen kicsit megcsúszott. Szép számmal érkeztek versenyzők, összesen 15 brigád mérte össze az erejét mind a disznó leölésében, mind a disznótoros finomságok elkészítésében. Persze versenyre keltek még olyan dolgok, amik ugyan nem "disznóságok", de nélkülük ez a nap elképzelhetetlen: pálinka és forralt bor.
Az első tennivaló a tűzgyújtás, hogy mire szükség lesz rá, legyen elég forró víz. Ezután jöhet egy jó reggelt pálinka, hogy mindenki felvehesse a fordulatot.

Szokásos menetrend, hogy a csapatok sorszámot húznak, ki hányadikként száll ringbe a disznóval.

 

Egymás után jönnek a csapatok, és amikor valamennyi disznót levágták, kezdődhet a pörzsölés, a régi szokások szerint szalmával.

Ez azok számára, akik városban nőttek fel és soha nem láttak ilyent, hússal csak az üzletek polcain találkoztak, talán kegyetlennek tűnhet. De a falusi ember számára ez természetes, az élet velejárója. Azért tartanak állatokat, hogy megegyék. Ilyen az élet.
Eztán a tisztítás, a szétbontás, töltés.
Képek erről a fázisról nem készültek lévén, hogy én ebben az időszakban a sátorban sütöttem.főztem többedmagammal, és a sok vendég miatt nem volt idő semmire.

Délután aztán következett az ételek versenye, amire mi a következő ételsort készítettük:
1. káposztás és sós túrós kalács
2. sült hagymás vér
3. csontleves házi tésztával
4. sült kolbász és hajdinás hurka
5. sült hús és mlince
6. töltött káposzta
Készült még hagymalekvár, vörösborral párolt lila káposzta, valamint olajos káposzta

Így nézett ki a tálalás fa tálakon, horvát szőtt terítővel:

Ez pedig az általunk terített asztal szintén horvát szőttesekkel:

Idén sem nyertünk az ételekkel, de vannak igazán profi csapatok, akik nagy mesterei a művészi terítésnek és a tálalásnak.
Viszont már többedik alkalommal miénk lett a legvidámabb sátor díja, ami szerintünk a legjobb díj.
Köszönet érte a lakócsai Dráva zenekarnak akik reggel 7 órától már zenéltek egész délutánig, illetve a vendégeknek, akik nélkül ez a nap nem sikerülhetett volna ilyen jól.
Bővebb információ, és még több kép erről a napról illetve a korábbi évek eseményeiről a következő honlapon találhatók:
http://www.bollerdarany.eoldal.hu/

Libasült borban párolt körtével

Egy hagyomány látszik kialakulni a karácsonyi menüt illetően. Nincs szokásos ételsor, amit évek óta mindig elkészítenénk, azonban ahogy tavaly, úgy idén is volt libasült. Most borban párolt körtével.
Sokáig idegenkedtem attól, hogy a húsok mellé valami édeset egyek - gyümölcsszószt, esetleg lekvárt - de egyre inkább megkedvelem az efféle párosításokat.
A liba ezúttal is saját állományból származott, amit a szüleim neveltek. Igazán megnyugtató tudni, hogy honnan származik a hús, ami az asztalra kerül.
A libát feldarabolva sütöttük. Egy nappal korábban besóztuk, hogy jól átjárhassa a húst. Először megpirítottuk a hús darabokat, majd egy mélyebb edénybe raktuk, és annyi libazsírt öntöttünk rá, hogy ellepje. Mehetett a sütőbe néhány órára, szépen lassan süldögélni.
A körtét meghámoztam, elfeleztem és kiszedtem a magházat. Citromos vízbe került felhasználásig, nehogy megbarnuljon.
Egy lábasba cukrot tettem, szép lassan megolvasztottam (kevergetés nélkül), és mikor elég sötét barna volt már, felöntöttem fele-fele arányban fehér borral illetve vízzel. Pár szem szegfűszeget, szegfűborsot, egy fahéj rudat és egy csipet sót tettem bele, és amikor felolvadt a cukor, bele raktam a fél körtéket. Takarék lángon puhára főztem őket.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Mézeskalács karácsonyra

Nagyon szeretek mézeskalácsot sütni, bár a munkáim miatt ez egy nagyon zsúfolt időszak, és nem jut rá túl sok idő.
Igazából jószerivel csak mint kedvtelés foglalkozom ezzel, nem szoktam elajándékozni sem illetve a fára sem szoktam felrakni. Úgy döntöttem, idén azért változtatok ezen, és lesznek akik egy-egy festett mézeskalácsot kapnak, és dekorációként is kiraktam már néhányat.
A receptet egyszer már leírtam itt, ezen nem változtattam hiszen jól bevált. Bár mindenhol azt olvasom, hogy illik ezt a tésztát pihentetni nyújtás előtt, én mégsem szoktam. A barátnőm, akitől a recept származik így javasolta, és nekem is bevált ez a módszer.
Ilyen sütemények születtek:

Valaki nagyon szereti nálunk a Mikulást ezek a kekszek neki készültek

Néhány klasszikusnak mondható szív-dísz

A karácsony színe a zöld is

Sziszifuszi munka, de élveztem

Amikor kísérletezünk, milyen színt lehet a festékből kikeverni

Egy nagyobb "mű" része a hóember

a fenyők is...

és a ház szintén...

Itt pedig együtt minden

És még néhány egyszerű fehér csillag

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Lúdláb torta Laurának

Persze, csak közvetve... Tegnap baba látogatóban voltam, és oda sütöttem egy lúdláb tortát. Korábban a receptet már leírtam, így most csak a képet szerettem volna feltölteni, hogy milyen is lett. Nem voltam teljesen elégedett a végeredménnyel, mert időhiány miatt sebtében kellett elkészülni vele. Szerencsére, akik kapták azoknak tetszett is, ízlett is. Ez a legfontosabb :)

Házi csirkemájas

Szeretem a májasokat, sok jóízű változata kapható üzletben is, de egyre többet hallunk róla, mi minden kerül bele a nagyüzemi gyártás során. Ugyan mindig nem jut idő arra, hogy mindent házilag készítsünk el (sajnos), de időnként érdemes időt szánni rá, hogy otthon készítsük el a szendvicsbe valót, hiszen akkor biztosan tudjuk, mi az ami bele került (feltételezve, hogy a húsfélék kiválasztásánál is körültekintően járunk el).
A házi májas igazán nem időigényes, tehát ha van egy szabad félóránk, neki is foghatunk. Jó néhány héttel ezelőtt én is készítettem egy adagot próbaképpen, amikor még teli volt a kert mindenféle finom zöldséggel.
Fél kiló csirkemájat átmostam, megtisztítottam, majd feldaraboltam nem túl apróra. 2 nagyobb fej hagymát megtisztítottam, majd félbe vágtam és felkarikáztam. Szintén megtisztítottam 3 gerezd fokhagymát is.
Egy serpenyőben kacsazsírt (bármilyen más zsiradékkal is jó lehet) hevítettem, majd amikor felmelegedett, beleraktam a hagymát, és addig kevergettem míg megpuhult. Ekkor lereszeltem a fokhagyma gerezdeket, amit a hagymával együtt kevergettem, végül a lecsepegtetett májat is hozzá adtam. A máj sütése nem igényel túl sok időt, szorgalmasan kevergettem, amíg valamennyi darab átsült. Ekkor sóztam, borsoztam, majorannát adtam hozzá. Levettem a tűzről, majd hagytam egy picit kihűlni, és aprító gépben pépesítettem. Ha túl száraznak tűnne pépesítés közben, akkor mehet hozzá még egy kis zsiradék. Amikor ez meg van, lehet még utána ízesíteni, ha nem lenne tökéletes.
A kész májpástétomot egy kerámia tálba raktam, a tetejét szépen elsimítottam, és leöntöttem olvasztott kacsazsírral. Így elzártam a levegőtől abban bízva, hogy nem kell nagyon hamar elfogyasztanom, hanem kibír néhány napot. És valóban, néhány nap után, amikor megkezdtem, még mindig friss volt, és nagyon finom.