Vajas-citromos csirke, sült céklával

Ma nagyon jó voltam magamhoz, ezért finom vacsorát készítettem. Hétköznapokon jobbára egyszerű vacsorákat szoktam készíteni. Néha annyira egyszerű, hogy csak néhány szendvics készül. Viszont vannak napok, amikor kifejezetten jól esik elbíbelődni egy-egy munkanapon is valamivel, aminek az elkészítése tovább tart 3 percnél. Na, ez egy olyan nap volt - szerencsére.
Fogtam egy csirkemellet, majd felszeleteltem nem túl vékony szeletekre. Megsóztam, borsoztam, meglocsoltam cirtomlével és olvasztott vajjal, majd egy jó órára hagytam így állni.
Míg a husi pihent, megmostam egy céklát, hosszában ketté vágtam majd egy sütőpapírra helyeztem. Meglocsoltam olíva olajjal, megsóztam és borsoztam, majd alufóliával letakarva sütőbe raktam és megsütöttem. Miközben sült, még 2 hámozatlan krumplit is mellé raktam. Elég sokáig kellett sütni a céklát, bár a pontos időt nem figyeltem. Kivettem a sütőből amikor elég puhának éreztem, és megvártam míg lehűl. Ez idő alatt megsütöttem a csirkemellet: egy serpenyőben vajat hevítettem, majd beleraktam a húst. Néhány percig sütöttem, majd megfordítottam a szeleteket, majd fűszereztem egy nagyobb csipet kakukkfűvel és egy kevéske rozmaringgal, valamint ismét meglocsoltam citromlével. Nem sokkal később szép pirosra sültek.
A cékla kihűlt, így le tudtam húzni a héját. Felszeleteltem, és mehetett a tányérra a félbe vágott krumplikkal és a csirke mellekkel.
Most először sütöttem céklát, de biztosan nem utolsó alkalommal. Nagyon finom, édes volt, igazán illett a mai vacsorához.

 

Bananita

Gyermekkorom kedvenc csemegéje volt a banán. Persze nem csak nekem, hanem rengeteg gyereknek és felnőttnek egyaránt. Ezt a rajongást leginkább az okozta, hogy elég ritkán lehetett hozzájutni, igazán nagy hírnek számított ha kapható volt. Ha elterjedt a híre, mindenki igyekezett oda érni a boltba, és a lehetőségeihez mérten a legtöbbet megvenni belőle. Ma már az év minden napján kapható, számomra el is vesztette a varázsát, ritkán fanyalodok rá. Most azonban ezen édesség kedvéért kivételt tettem, mert igazán ígéretes volt a recept, mindenképpen tesztelni szerettem volna.

A piskóta hozzávalói:

9 tojás

9 kanál cukor

9 kanál darált dió

2 kanál liszt

1/2 csomag sütőpor

A krémhez:

2 csomag vanília puding

4 kanál liszt

1 liter tej

20 dkg cukor

25 dkg margarin

Továbbá:

6 db banán

cirtomlé

3 dl tejszín + 6 kanállal

10 dkg csokoládé

6 dkg margarin

vágott dió

A felsorolt alapanyagokból a szokásos módon piskótát sütöttem, majd megvártam míg kihűl. Ez idő alatt megfőztem a krémet a pudingból, lisztből, cukorból és tejből. Mikor kihűlt hozzá adtam a margarin, majd addig kevertem míg jó habos lett.

A kihűlt piskótát hosszában ketté vágtam, majd az egyik piskótára rákentem a krém felét. Erre jött a másik piskóta, majd a krém másik fele.
Meghámoztam a banánokat, hosszában félbe vágtam mindegyiket, majd egy kevés citromlével meglocsoltam, hogy ne barnuljanak meg. A fél banánokkal kiraktam a sütemény tetejét.

 

Alufóliával körbe vontam a sütemény felső harmadát, majd betettem a hűtőbe addig, míg a csoki krémet megfőztem. 

Erre elővigyázatosságból volt csupán szükség, hogy a folyékony csokoládé ne folyjon le a süteményről, hanem maradjon az egész a banánokon. Valóban hatásos volt.

Egy fém tálba került 6 kanál tejszín, 10 dkg csokoládé darabokra törve, valamint 6 dkg margarin. Ezeket gőz felett összefőztem, majd  néhány perc hűtés után a banánokon egyenletesen eloszlattam, majd visszaraktam a hűtőbe, hogy megdermedjen.
Amikor ez meg volt, felvert tejszínhabbal borítottam be a csokis banánokat, amit vágott dióval és reszelt csokival szórtam meg.

 

Néhány órát töltött a hűtőben, majd leszedtem róla a fóliát, és lehetett is szeletelni. Látszik, hogy a fólia valóban jó szolgálatot tett, nem engedte lefolyni a csokit - ez is volt a cél.
Így néz ki felszelve:

Mák torta

Mostanában egyre inkább kedvelem a mákos süteményeket, pedig régebben nem ettem volna meg semmi pénzért olyasmit, amiben mák van. Nem azért mert nem szerettem az ízért, egyszerűen csak nem fogyasztottam. Most viszont egyre többször sütök olyan édességeket, amiben a mák is szerepet kap.
Névnapomon meglátogatott a családom, nekik készítettem a tortát. Eredetileg ez "mák kocka", én azonban az egyszerűség kedvéért hajlamos vagyok minden süteményt tortaként elkészíteni - most is ez történt.
 A díszítést idő hiányában egyáltalán nem vittem túlzásba, de most nem is ez volt a lényeg, hanem az íze. Az pedig szerencsére mindenkinek bejött. Mi kell ennél több?

A tortához egy "sima" és 2 db mákos piskótából áll.

Hozzávalók a "sima" piskótához:

3 tojás fehérje

3 evőkanál kristálycukor

3 evőkanál liszt

2 evőkanál olaj

A tojásfehérjéket kemény habbá vertem, majd hozzáadtam a cukrot és az olajat és ezekkel együtt tovább vertem a habot. Amikor már elég kemény lett, belekerült a liszt amit szintén alaposan elkevertem. Sütőpapírral bélelt tortaformában nagyjából 10 perc alatt megsütöttem a piskótát.

Hozzávalók 1 db mákos piskótához:

3 tojás fehérje

3 evőkanál kristálycukor

5 evőkanál darálatlan mák

2 evőkanál liszt

 A hozzávalókból az előzőekhez hasonlóan piskótát sütöttem. Az eredeti recept szerint ezt a piskótát ketté kellett volna vágni, de én erre nem láttam esélyt, nem volt elég vastag. Így sütöttem gyorsan még egy mákos piskótát, és így már nem volt gond a mennyiségekkel.
Míg a piskóták hűltek, megfőztem a krémet: fél liter tej, 6 tojás sárgája, 7 evőkanál cukor szükségeltetik hozzá. Ezeket krémmé főztem, majd amikor kihűlt 20 dkg margarint kevertem hozzá, és ezzel töltöttem meg a tortalapokat.
Alulra került egy mákos lap, majd egy adag krém, aztán jöhetett a fehér piskóta a tetején egy újabba adag krémmel. A tetejére került a második mákos lap, amit vékonyan megkentem krémmel, és a torta oldalát szintén bevontam.
Utolsó lépésként 3 dl tejszínhabbal díszítettem a torta tetejét, majd mehetett a hűtőbe.
A képek nagyon gyatrára sikeredtek sajnos, mivel telefonnal készültek.

Sztracsatella szelet - sütés nélkül

A fészbúkon posztolta egy ismerősöm ezt a receptet azzal a megjegyzéssel, hogy hétvégén leteszteli. A következő bejegyzésben pedig már arról számolt be, hogy igazán finom volt - én pedig hittem neki, és gyorsan ki is próbáltam. Nem kell sütni - ahogy a bejegyzés címében is szerepel - ami jelenleg még vonzóbbá tette számomra, mivel elég kevés kedvem volt pepecselni sütéssel idő hiányában.

Hozzávalók:

1 l tej

2 dl búzadara

2 dl cukor

2 tojás sárgája

1/2 margarin

3 dl tejszín

1 tábla csokoládé

babapiskóta (kb. 30 dkg)

A búzadarát, cukrot és tojás sárgákat elkevertem a tejjel, és krémet főztem belőle. Félre tettem, hogy kihűljön, közben időről időre megkevertem a folyamat gyorsítása érdekében. Amikor kihűlt a krém, hozzá kevertem a margarint.
Ezután felvertem a tejszínt, majd lereszeltem a csokit (nálam étcsoki volt, de lehet bármilyen ízlés szerint) és beleforgattam a tejszínhabba.
Előkészítettem egy tányér tejet amit kicsit meglangyosítottam mikróban, majd elkezdtem összerakni a süteményt.
Egy magasabb tepsibe sütőpapírt raktam úgy, hogy a pereménél magasabb legyen a papír (azért, hogy ha lehűl a sütemény ki tudjam emelni és könnyebben szeletelni). Az alját kiraktam tejbe mártott babapiskótával, amire a margarinos krém felét simítottam, majd a csokis tejszínhab felét, majd az egészet megismételtem, a legfelső réteg a csokis tejszín lett. Megszórtam még egy kevés kakaóporral és reszelt csokival, és beraktam a hűtőbe egész éjszakára.
Másnap a papír segítségével könnyen kivettem a tepsiből, és szépen lehetett szelni.