Bohóc torta

Unokahúgom első születésnapja volt a múlt héten, amire mindenképpen egy szép tortával szerettem volna kedveskedni. Különböző netes oldalakon kutakodtam jó ötletért, ahol igazán zavarba ejtő volt a választék babáknak való tortákból. Végül is egy bohócot választottam, amiről azt gondoltam, el tudnám készíteni. Legalábbis nagyon reménykedtem ebben. De mivel a cukormázak készítése terén csak egy alkalommal próbálkoztam - és akkor nem bevontam a tortát, csak virágdíszeket készítettem - izgatottan vártam, mit tudok alkotni.
Az ízesítés most nem kapott olyan nagy hangsúlyt, inkább a látványra koncentráltam. Hosszas hezitálás után úgy döntöttem gesztenyés lesz, amiről tudtam, hogy mindenki szereti, és még az ünnepelt is kaphat belőle néhány falatot.

A piskóta a szokásos tortához használt tészta recept szerint készült:
4 tojás fehérjét habosra kevertem, majd hozzá adtam 20 dkg cukrot, majd amikor ezt is jól elkevertem benne, jöhettek egyenként a tojás sárgák. Kanalanként hozzá adtam még 1 dl étolajat, 1 dl meleg vizet, majd 25 dkg lisztet és egy sütőport. Normál méretű torta formában lassan megsütöttem.

Amikor a piskóta kihűlt, ketté vágtam és a következő krémmel töltöttem meg:
15 dkg margarint habosra kevertem 10 dkg cukorral, majd hozzá kevertem 25 dkg ricottát és tovább habosítottam néhány percig. Végül 25 dkg gesztenye masszát kevertem bele.

A megtöltött tortát hűtőbe raktam, és nekiláttam a cukormáz elkészítésének:
6 evőkanál vizet 1 kanál zselatin porral elkevertem, majd takarék lángon felmelegítettem. Ekkor hozzá adtam 2 evőkanál olvasztott margarint és 1 kanál mézet, és ezeket is jól elkevertem. A tűzről levéve lassan adagoltam hozzá a porcukrot - ehhez a mennyiséghez nagyjából fél kilóra volt szükség. Amikor összegyúrtam a masszát, hűtőbe raktam pihenni (a színezés csak a felhasználás előtt történt lévén, hogy sokféle színre volt szükségem).
A torta befejezése másnapra maradt - időzavar miatt.
Elsőként 1 margarin kikevertem habosra némi cukorral, ezzel vontam be kívülről a tortát - így a cukor masszának volt mihez tapadni. Vissza raktam a hűtőbe, hogy dermedjen meg a máz, addig neki láttam a cukormáz színezésének.
A hűtőben töltött hosszú óráknak köszönhetően kissé merev volt a massza, de szép lassan, a kezem melegétől megpuhult, így bele tudtam gyúrni a színezőt. Az alap márványos lett, piros és sárga masszát gyúrtam össze, majd ezt sodortam megfelelő nagyságúra, és elsimítottam a tortámon.
Ezt követte a bohóc arca: először megrajzoltam egy sütőpapírra amit elképzeltem, majd mindig a kisodort cukormázra tettem, hústűvel átböködtem a körvonalat, és szikével kivágtam formát.
Lehet, hogy van ennek valami profibb technikája, de nekem ez jónak tűnt, ennél maradtam :)
Apránként kialakult a bohóc arca, és pedig kezdtem megkönnyebbülni, hogy sikerülni fog.
Amikor rákerültek a szemek, a száj, orr, már csak a haja maradt hátra.
Ehhez ismét margarint kevertem ki porcukorral, amit megszíneztem. Hűtőbe raktam néhány órára, aztán habzsák segítségével  elkészítettem a haját, majd ezt követően a kalapját (egy fagyi tölcsérből készült).

Majdnem kész

 

 

Elkészült

Elég időigényes volt a torta elkészítése - talán az efféle dekorációban járatlanságom miatt - de mindeképpen örülök, hogy bele vágtam. Abban is biztos vagyok, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, amikor ilyen dekor tortát készítettem, mindenképpen szeretném még magam kipróbálni ebben a műfajban.
Ez a bohóc mindenkinek nagyon tetszett, bár az ünnepelt - el nem ítélhető módon - az ajándék játékokat jobban értékelte :-)

Meggyes morzsasüti

Végre elérkezett az idő, amikor mindenféle friss gyümölcsöt lehet beszerezni - akár saját kertből, akár piacon. Eper, meggy, cseresznye, vagy éppen rebarbara szezon tart, és ezek mindegyikével elkészíthetünk egy gyors morzsasütit. Igazán egyszerű, tehát kezdők is bátran neki foghatnak, garantáltan nem lehet elrontani.
Így készítettem:
Fél kiló meggyet kimagoztam, és egy szűrőben lecsöpögtettem, míg a morzsát összeállítottam. Ehhez vettem 5 dkg teljes kiőrlésű búza lisztet, 5 dkg zabpelyhet (normál, nem darált volt), 3 dkg barna nádcukrot, és 5 dkg margarint, és ezeket összedolgoztam, de csak annyira, hogy morzsás állagú legyen.
Egy kerámia sütőtál aljára szórtam 2 evőkanál zabpelyhet, majd elegyengettem rajta a lecsöpögtetett meggyet. Szórtam rá egy kanál barna cukrot, meglocsoltam egy kevés mézzel (1 evőkanálnyi lehetett) , és egy kis mézes fűszer keveréket hintettem rá. A meggy tetején elegyengettem a morzsát, majd lefedtem az egészet fóliával, és így raktam előmelegített sütőbe. 20 percig sütöttem így, majd további 10 percig fólia nélkül. Isteni illata volt a fűszer keveréktől, szuperül összeértek az ízek, a leszórt zabpehelynek köszönhetően pedig nem lett túl leveses.

A kép nem sikerült túl jól sajnos, de szerencsére az ízekkel nem volt probléma.

Kis kalácsok

Ez a kalács nem az én, hanem anyukám műve. Ő nagyon jó ebben a műfajban, úgyhogy én meg sem próbálkozom vele, hiszen a kelt tészta sütésben úgysem vehetném fel vele a versenyt. Nem is akarom.
"Mali kolaci" azaz kis kalácsok. Ez a Dráva-mentén élő horvátok "nemzeti eledele", amelyet nagyon sok asszony hétről hétre megsüt a családjának, leginkább hétvégén reggelire. Felkelnek kora hajnalban, dagasztanak, nyújtanak, töltenek és sütnek, hogy mire a család felébred, készen legyen. A legáltalánosabb tölteléke a sós túró, de készül káposztás, meggyes, mákos, kakaós is.

A mai adag hozzávalói:
1 kg liszt
1/2 kg rétesliszt
tej
2 élesztő
só

3 evőkanál étolaj

Anyu hozzávalókból az olaj kivételével légy tésztát dagasztott, amit jó 20 percig kell folytatott, hogy a tészta megfelelő állagú, hólyagos legyen. Ekkor kell beledolgozott a 3 evőkanál étolajat, majd 3 részre vágta a tésztát, és letakarva nagyjából 20 percig pihentette.

Amíg a tészta pihent, elkészültek a töltelékek:
1. sós túróshoz: fél kiló félzsíros túró, só, 1 tojással kikeverve
2. káposztáshoz: a káposztát szokásos módon, lereszeleve olajban megsütni, majd sóval és borssal ízesíteni
3. mákoshoz: ízlés szerinti darált mák cukorral összekeverve

A pihenő után következett a tészta kinyújtása, amely ugyanúgy működik, mint a hagyományos rétesnél, annyi csak a különbség, hogy ez a tészta vastagabb.

Amikor szépen kinyújtotta a tésztát, meglocsolta egy kevés olajjal és tejföllel, majd megszórta a töltelékkel. (Itt vigyázni kell, mert a túl sok töltelék elnehezíti a tésztát, és nem lesz könnyű.)

 

Ezután ugyanúgy, mint a rétest, szépen feltekerte.

 

Mivel a töltelék nem lett elég, készült egy adag "üres" is, amibe csak tejföl került.

Aztán kis darabokra vágta, és kiolajozott tepsibe fektette a darabokat, szorosan egymás mellé.

Sütés előtt pihentette szintén 20 percig, majd mehetett a sütőbe, míg szép pirosra nem sült.

A végeredmény isteni lett, alig várjuk a következő alkalmat.
Köszi, anyu!!!

Hortobágyi húsos palacsinta

 Most akadtam rá a képekre a gépemen, már nem is emlékszem, mikor készítettem. Érdekes, hogy nagyon szeretjük a húsos palacsintát, mégis elég ritkán jut eszünkbe, hogy megcsináljuk - talán azért, mert nincs az a mennyiség, ami elég lenne... Egyébként ez a recept nagyon jó a megmaradt pörköltek hasznosítására, nálunk azonban nem maradékból szokott készülni, hanem direkt ehhez készül a pöri - az egyszerűség kedvéért darált húsból. Tehát a szokásos módon elkészítettem a pörköltet, majd a hússal megtöltöttem a palacsintákat. Ahhoz, hogy jól nyakon önthessem a mártással, pluszban készítettem szaftot, melyet kevés liszttel beharabtam, és hozzá kevertem tejfölt. Egy kerámia tálban sorba rendeztem a megtöltött palacsintákat, majd leöntöttem a tejfölös-paprikás mártással. Nagyon egyszerű étel, bár utána a mosogatás eltart egy ideig :)

 

Vargányás rizottó

 

Sok főzős műsorban elkészült már ez az étel, és a neten is sokat olvastam róla, de még soha nem álltam neki, hogy megfőzzem. A múlt héten viszont jobb ötletem  nem lévén ez a fogás készült vacsorára. Ez alkalommal nem lapoztam fel egyetlen szakácskönyvet, és nem kerestem rá receptekre sem internetes oldalakon, hanem a korábban olvasottakból ami megmaradt az emlékezetemben, az alapján kezdtem neki a főzésnek.
Arra emlékeztem, hogy a rizottóhoz van speciális rizs, illetve ennek hiányában a gömbölyűbb rizsfajták alkalmasabbak. Rizottó rizst nem akartam venni, a gömbölyűt pedig nem szeretem, ezért kizárásos alapon maradt a jól bevált hosszú szemű.
Egy kicsi hagymát nagyon apróra felvágtam, és egy kis olajban lassú tűzön megpároltam, majd hozzá adtam nagyjából 2,5 dl rizst. (Igazából főzésnél nincs szükség méricskélésre, leginkább olyan gondolomformán megy a dolog.) Rövid ideig pirítottam a rizst, majd felöntöttem vízzel, de csak annyival, ami éppen ellepte. Belereszeltem egy gerezd fokhagymát, sóztam, borsoztam, és lassú tűzön, gyakran kevergetve kezdtem el főzni. Amikor a víz majdnem elfőtt róla, akkor felöntöttem fehér borral, ugyanúgy mint korábban a vízzel, éppen csak ellepje a rizst. Bele raktam ekkor 5-6 felaprított vargánya fejet is, és szép lassan kevergetve főztem tovább, amikor elfőtt a leve, mindig felöntöttem vagy vízzel, vagy fehér borral addig, amíg a rizsszemek megpuhultak. A víz-bor arány úgy gondolom 1/3 - 2/3 lehetett.
Úgy tudom - mivel nem csak, hogy nem főztem, de nem is ettem rizottót korábban - ennek az ételnek egy kicsit levesnek kell lennie amikor elkészül. Így is volt, az utolsó felöntésnél  nem főztem el teljesen a levet. Apróra vágott petrezselyem zöldet kevertem még hozzá, ami azon kívül, hogy szépen mutat az ételben, igazán passzol a rizshez és a gombához is.
Tálalásnál meglocsoltam egy kevés olíva olajjal (amit utólag nem igazán tartok jó ötletnek, elfelejtettem, hogy nem rajongok az olíva olajért).
Elsőre nem is lett rossz, és talán - lévén, hogy szezonja van - megcsinálom spárgával is.

Fagyi kehely

Még a hétvégén csináltam ezt a fagyi kelyhet, csak megfeledkeztem róla, hogy kép is készült róla. Tulajdonképpen semmilyen általam készített hozzávaló nem került bele, csak annyi történt, hogy elég jól eltaláltam, miket is kellene bele rakni.
Vanília fagyi, tejszínhab, összetört amaretti keksz, olvasztott csoki, valamint amaretto likőr rétegződött a kehelyben. Igazán jónak találtam...

Csirkés-medvehagymás pizza

Már lecsengett a medvehagyma szezon, de az élelmesebbek mentettek el a növényből télire - vagy akár nyárira- hiszen jövő tavaszig nélkülöznünk kell a friss változatot.
Idén a fagyasztott mellett készült olajban elrakott változat is. A megmosott leveleket kicsit megszárítgattam, felaprítottam fűszervágó ollóval, majd aprító gépben sóval, olajjal és egy kevés borssal még megturmixoltam, és így raktam kicsi bébiételes üvegcsékbe. Nagyon jó állaga lett, reményeim szerint jól tudjuk majd használni sütéshez és főzéshez egyaránt. Eddig pogácsa és ez a pizza készült belőle, illetve fűszerként grillcsirke belsejét kentem meg vele. Mivel olajjal és sóval első ízben tartósítom a medvehagymát, csak reménykedem abban, hogy valóban tartós lesz, és sokáig eláll. Biztonság kedvéért hűtőben tárolom, és persze a biztonság kedvéért került a fagyasztóba is.
A pizzatészta elkészítéséhez ez alkalommal vollkorn kenyérlisztet használtam, melynek a lényege, hogy eleve van benne élesztő és só, tehát csak meleg víz szükségeltetik a dagasztáshoz. Amikor a tészta megkelt, szokásos módon kisodortam, majd jöhettek a feltétek. Elsőként vastagon megkentem tejföllel (szigorúan 20%-os tejfölt használok ilyenkor), majd medvehagyma krémet raktam rá, és kanál segítségével kicsit összekavartam a tejföllel. Sóval, borssal kevés olajon megpirítottam csirkemell csíkokat, amit szintén a tésztára rakosgattam paradicsom karikák társaságában. Jött egy kevés reszelt sajt, majd forró sütőbe helyeztem, és készre sütöttem. Akkor szeretem, ha a tészta alka és széle ropogósra sül.
Meg voltam elégedve az eredménnyel, és különösen ízlett, hogy nem a szokásos búza lisztet használtam.