Meggyes morzsasüti

Végre elérkezett az idő, amikor mindenféle friss gyümölcsöt lehet beszerezni - akár saját kertből, akár piacon. Eper, meggy, cseresznye, vagy éppen rebarbara szezon tart, és ezek mindegyikével elkészíthetünk egy gyors morzsasütit. Igazán egyszerű, tehát kezdők is bátran neki foghatnak, garantáltan nem lehet elrontani.
Így készítettem:
Fél kiló meggyet kimagoztam, és egy szűrőben lecsöpögtettem, míg a morzsát összeállítottam. Ehhez vettem 5 dkg teljes kiőrlésű búza lisztet, 5 dkg zabpelyhet (normál, nem darált volt), 3 dkg barna nádcukrot, és 5 dkg margarint, és ezeket összedolgoztam, de csak annyira, hogy morzsás állagú legyen.
Egy kerámia sütőtál aljára szórtam 2 evőkanál zabpelyhet, majd elegyengettem rajta a lecsöpögtetett meggyet. Szórtam rá egy kanál barna cukrot, meglocsoltam egy kevés mézzel (1 evőkanálnyi lehetett) , és egy kis mézes fűszer keveréket hintettem rá. A meggy tetején elegyengettem a morzsát, majd lefedtem az egészet fóliával, és így raktam előmelegített sütőbe. 20 percig sütöttem így, majd további 10 percig fólia nélkül. Isteni illata volt a fűszer keveréktől, szuperül összeértek az ízek, a leszórt zabpehelynek köszönhetően pedig nem lett túl leveses.

A kép nem sikerült túl jól sajnos, de szerencsére az ízekkel nem volt probléma.

Kis kalácsok

Ez a kalács nem az én, hanem anyukám műve. Ő nagyon jó ebben a műfajban, úgyhogy én meg sem próbálkozom vele, hiszen a kelt tészta sütésben úgysem vehetném fel vele a versenyt. Nem is akarom.
"Mali kolaci" azaz kis kalácsok. Ez a Dráva-mentén élő horvátok "nemzeti eledele", amelyet nagyon sok asszony hétről hétre megsüt a családjának, leginkább hétvégén reggelire. Felkelnek kora hajnalban, dagasztanak, nyújtanak, töltenek és sütnek, hogy mire a család felébred, készen legyen. A legáltalánosabb tölteléke a sós túró, de készül káposztás, meggyes, mákos, kakaós is.

A mai adag hozzávalói:
1 kg liszt
1/2 kg rétesliszt
tej
2 élesztő
só

3 evőkanál étolaj

Anyu hozzávalókból az olaj kivételével légy tésztát dagasztott, amit jó 20 percig kell folytatott, hogy a tészta megfelelő állagú, hólyagos legyen. Ekkor kell beledolgozott a 3 evőkanál étolajat, majd 3 részre vágta a tésztát, és letakarva nagyjából 20 percig pihentette.

Amíg a tészta pihent, elkészültek a töltelékek:
1. sós túróshoz: fél kiló félzsíros túró, só, 1 tojással kikeverve
2. káposztáshoz: a káposztát szokásos módon, lereszeleve olajban megsütni, majd sóval és borssal ízesíteni
3. mákoshoz: ízlés szerinti darált mák cukorral összekeverve

A pihenő után következett a tészta kinyújtása, amely ugyanúgy működik, mint a hagyományos rétesnél, annyi csak a különbség, hogy ez a tészta vastagabb.

Amikor szépen kinyújtotta a tésztát, meglocsolta egy kevés olajjal és tejföllel, majd megszórta a töltelékkel. (Itt vigyázni kell, mert a túl sok töltelék elnehezíti a tésztát, és nem lesz könnyű.)

 

Ezután ugyanúgy, mint a rétest, szépen feltekerte.

 

Mivel a töltelék nem lett elég, készült egy adag "üres" is, amibe csak tejföl került.

Aztán kis darabokra vágta, és kiolajozott tepsibe fektette a darabokat, szorosan egymás mellé.

Sütés előtt pihentette szintén 20 percig, majd mehetett a sütőbe, míg szép pirosra nem sült.

A végeredmény isteni lett, alig várjuk a következő alkalmat.
Köszi, anyu!!!

Hortobágyi húsos palacsinta

 Most akadtam rá a képekre a gépemen, már nem is emlékszem, mikor készítettem. Érdekes, hogy nagyon szeretjük a húsos palacsintát, mégis elég ritkán jut eszünkbe, hogy megcsináljuk - talán azért, mert nincs az a mennyiség, ami elég lenne... Egyébként ez a recept nagyon jó a megmaradt pörköltek hasznosítására, nálunk azonban nem maradékból szokott készülni, hanem direkt ehhez készül a pöri - az egyszerűség kedvéért darált húsból. Tehát a szokásos módon elkészítettem a pörköltet, majd a hússal megtöltöttem a palacsintákat. Ahhoz, hogy jól nyakon önthessem a mártással, pluszban készítettem szaftot, melyet kevés liszttel beharabtam, és hozzá kevertem tejfölt. Egy kerámia tálban sorba rendeztem a megtöltött palacsintákat, majd leöntöttem a tejfölös-paprikás mártással. Nagyon egyszerű étel, bár utána a mosogatás eltart egy ideig :)

 

Vargányás rizottó

 

Sok főzős műsorban elkészült már ez az étel, és a neten is sokat olvastam róla, de még soha nem álltam neki, hogy megfőzzem. A múlt héten viszont jobb ötletem  nem lévén ez a fogás készült vacsorára. Ez alkalommal nem lapoztam fel egyetlen szakácskönyvet, és nem kerestem rá receptekre sem internetes oldalakon, hanem a korábban olvasottakból ami megmaradt az emlékezetemben, az alapján kezdtem neki a főzésnek.
Arra emlékeztem, hogy a rizottóhoz van speciális rizs, illetve ennek hiányában a gömbölyűbb rizsfajták alkalmasabbak. Rizottó rizst nem akartam venni, a gömbölyűt pedig nem szeretem, ezért kizárásos alapon maradt a jól bevált hosszú szemű.
Egy kicsi hagymát nagyon apróra felvágtam, és egy kis olajban lassú tűzön megpároltam, majd hozzá adtam nagyjából 2,5 dl rizst. (Igazából főzésnél nincs szükség méricskélésre, leginkább olyan gondolomformán megy a dolog.) Rövid ideig pirítottam a rizst, majd felöntöttem vízzel, de csak annyival, ami éppen ellepte. Belereszeltem egy gerezd fokhagymát, sóztam, borsoztam, és lassú tűzön, gyakran kevergetve kezdtem el főzni. Amikor a víz majdnem elfőtt róla, akkor felöntöttem fehér borral, ugyanúgy mint korábban a vízzel, éppen csak ellepje a rizst. Bele raktam ekkor 5-6 felaprított vargánya fejet is, és szép lassan kevergetve főztem tovább, amikor elfőtt a leve, mindig felöntöttem vagy vízzel, vagy fehér borral addig, amíg a rizsszemek megpuhultak. A víz-bor arány úgy gondolom 1/3 - 2/3 lehetett.
Úgy tudom - mivel nem csak, hogy nem főztem, de nem is ettem rizottót korábban - ennek az ételnek egy kicsit levesnek kell lennie amikor elkészül. Így is volt, az utolsó felöntésnél  nem főztem el teljesen a levet. Apróra vágott petrezselyem zöldet kevertem még hozzá, ami azon kívül, hogy szépen mutat az ételben, igazán passzol a rizshez és a gombához is.
Tálalásnál meglocsoltam egy kevés olíva olajjal (amit utólag nem igazán tartok jó ötletnek, elfelejtettem, hogy nem rajongok az olíva olajért).
Elsőre nem is lett rossz, és talán - lévén, hogy szezonja van - megcsinálom spárgával is.

Fagyi kehely

Még a hétvégén csináltam ezt a fagyi kelyhet, csak megfeledkeztem róla, hogy kép is készült róla. Tulajdonképpen semmilyen általam készített hozzávaló nem került bele, csak annyi történt, hogy elég jól eltaláltam, miket is kellene bele rakni.
Vanília fagyi, tejszínhab, összetört amaretti keksz, olvasztott csoki, valamint amaretto likőr rétegződött a kehelyben. Igazán jónak találtam...

Csirkés-medvehagymás pizza

Már lecsengett a medvehagyma szezon, de az élelmesebbek mentettek el a növényből télire - vagy akár nyárira- hiszen jövő tavaszig nélkülöznünk kell a friss változatot.
Idén a fagyasztott mellett készült olajban elrakott változat is. A megmosott leveleket kicsit megszárítgattam, felaprítottam fűszervágó ollóval, majd aprító gépben sóval, olajjal és egy kevés borssal még megturmixoltam, és így raktam kicsi bébiételes üvegcsékbe. Nagyon jó állaga lett, reményeim szerint jól tudjuk majd használni sütéshez és főzéshez egyaránt. Eddig pogácsa és ez a pizza készült belőle, illetve fűszerként grillcsirke belsejét kentem meg vele. Mivel olajjal és sóval első ízben tartósítom a medvehagymát, csak reménykedem abban, hogy valóban tartós lesz, és sokáig eláll. Biztonság kedvéért hűtőben tárolom, és persze a biztonság kedvéért került a fagyasztóba is.
A pizzatészta elkészítéséhez ez alkalommal vollkorn kenyérlisztet használtam, melynek a lényege, hogy eleve van benne élesztő és só, tehát csak meleg víz szükségeltetik a dagasztáshoz. Amikor a tészta megkelt, szokásos módon kisodortam, majd jöhettek a feltétek. Elsőként vastagon megkentem tejföllel (szigorúan 20%-os tejfölt használok ilyenkor), majd medvehagyma krémet raktam rá, és kanál segítségével kicsit összekavartam a tejföllel. Sóval, borssal kevés olajon megpirítottam csirkemell csíkokat, amit szintén a tésztára rakosgattam paradicsom karikák társaságában. Jött egy kevés reszelt sajt, majd forró sütőbe helyeztem, és készre sütöttem. Akkor szeretem, ha a tészta alka és széle ropogósra sül.
Meg voltam elégedve az eredménnyel, és különösen ízlett, hogy nem a szokásos búza lisztet használtam.

Fagyi torta

Igazából ez az elnevezés nem létezik, de hirtelen ez jutott eszembe, mivel egy fagyi krém receptjét vettem kölcsön ehhez a tortához. Ezzel a krémmel kisméretű tölcséreket szoktunk megtölteni, leöntjük csokival, és néhány óra fagyasztás után faljuk. A fagyasztás egyébként nem feltétlenül szükséges, azonban nálunk így a legkelendőbb.
A torta változat így készült:
4 tojásból szokásos módon piskótát sütöttem egy normál méretű kerek tortaformában.
A krémhez 4 tojás sárgáját, 4 kanál lisztet, 4 dl tejet és 10 dkg cukrot sűrű krémmé főztem, majd amikor kihűlt 20 dkg margarinnal habosra kevertem. A 4 tojás fehérjét 20 dkg cukorral gőz felett kemény habbá vertem, és a margarinos krémhez kevertem - ez került a piskótára (nagyon jó, ha jut bele mazsola is, de sajnos most épp nem volt itthon). Eztán 3 dl tejszínhabot simítottam e a krémen, és megszórtam egy kevés reszelt csokival.
Talán jó lett volna egy kevés zselatint is hozzá adni, mert kissé lágy volt a krém. Ettől függetlenül jól sikerült - ami a képről nem igazán mondható el.