2012. szeptember 12., szerda

Párizst látni...

Mondhatnám azt, hogy régi vágyam volt eljutni Párizsba, de ez nem lenne igaz. Kb. 2 hónappal ezelőtt kitaláltam, hogy jó lenne elutazni valahová, és nézegetve az utazási irodák kínálatát, megtetszett ez a párizsi program. Mivel egyedül vágtam bele, mindenképp olyan utat kerestem, ahol sűrű a program, és nem probléma ha esetleg senkivel nem barátkoznék össze az utastársak közül.
Így esett a választás erre a Párizs - Versailles - Loire menti kastélyok című útra, és várakozással tekintettem a 6 nap elé...
Mivel buszos utazásról volt szó, így a "nettó" Párizsban eltöltött idő 3 nap volt nagyjából, ami valóban csak arra volt elég, hogy a leghíresebb nevezetességeit nézzük meg a városnak, és kedvet kapjunk egy esetleges későbbi visszatéréshez.
Az első nap reggel 6-tól este 6-ig csak buszozással telt - természetesen időnként megálltunk enni - inni - mosdóba menni. Németországban Helmstadtban szálltunk meg majd másnap kora reggel folytattuk utunkat Párizs felé.
Egy rövid időre megszakítottuk az utunkat Reimsben, ahol megcsodálhattuk a katedrálist, mely az UNESCO Világörökség része.


 
Innen indultunk tovább, egyre izgatottabban, hogy hamarosan elérünk "valódi" úti célunkhoz...
Délután 3 óra környékén érkeztünk meg Párizsba - egy baleset miatt - egy pici késéssel.
Első programként egy hajózáson vettünk részt a Szajnán. Imádtam! A hajózást mindig is szerettem, és ez nyitó programként megadta számomra az alaphangot az elkövetkező programokhoz. A vízről nagyon sok nevezetesség látható, jó néhány híd alatt áthaladtunk, igazán tetszett.







Nagyjából ennyi volt az érkezés napjára tervezett program, de számomra meglehetősen jó alaphangot adott.
Következő nap egész napos városnézés, végre órákig tartó buszozás nélkül. Hurrá! Irány tehát Versailles, a kastély és a park bejárása elsőként.





A kastély szép volt, de engem inkább a park nyűgözött le. Sajnos az idő szűkössége miatt még a felét sem sikerült bejárni, de amit láttam, az fantasztikus, mindenképp megérne még egy utat, hogy itt egy egész napot eltöltsek.
De, már indultunk is tovább, párizsi városnézésre: Diadalív, Louvre, Sacre Coeur... Persze mondhatnánk, hogy ezek mind elcsépelt helyek, de első párizsi út során ezeket mindenképp látnia kell annak, aki itt jár. Aztán, ha ezek után kedvet kapunk, akkor egy későbbi látogatás során már jöhetnek a valódi csemegék, nem a közhelyes turista látványosságok.

 
 

Vacsora után - ha a napi séta nem lett volna elég - visszamentünk, és megnéztük az éjszakai Párizst. Egyrészt egy buszos városnézés formájában az oda és visszaúton egyaránt, másrészt egy néhány órás szabadidő alatt, amelyet a Montmarte-on töltöttünk el.





Későn érkeztünk vissza a szállodába, és csak reméltük, hogy a másnap kora reggeli ébresztőig viszonylag kipihenjük magunkat. Habár, a Loire-völgy nagyjából 3 órai buszozásra van Párizstól, tehát ez idő alatt még lehetett egy kicsit pihizni.
Kezdődhetett tehát a Loire-völgy felderítése, elsőként a Chenonceau-i kastéllyal és parkjával.





Majd egy kis szabadidő keretében egy felderítő túra Ambroiseban.


 


Végül pedig a Chambord-i kastély, amely igazán érdekes volt. Csupán egy emelet volt berendezve, a további szintek üresen álltak, legfeljebb egy kandalló volt a berendezés. Mint megtudtuk, ezt a kastélyt vadászatkor használták mindenféle számú Henrikek, de ők is csak rövid időt töltöttek el itt, mert hosszútávú használatra teljességgel alkalmatlan volt az építmény.




A Loire-menti kastélyos nap egy pici csalódás volt, mert nekem a kastélyokról leginkább a kesztheyi Festetics kastély jut eszembe, de ezek még egy picit sem hasonlítottak rá.

Vásár a kastély közelében
 Sajnos hamar elérkezett utolsó párizsi napunk, de a legjobbat erre a napra tartogattuk; Eiffel torony megmászását. Szerencsére a lift működött (bár ellenkező esetben gyalog is felmentem volna), tehát nem kellett túl nagy erőfeszítést tenni, hogy feljussunk a tetejére. Fantasztikus érzés volt 300 méter magasból látni a várost, lélegzetelállító.

 




Nagyon jó volt ezzel az élménnyel zárni az utat, így mindenképpen azzal az érzéssel jöttem haza, hogy a jövőben szeretnék még vissza menni.
Au revoir, Párizs!