Csoki ajándékba

Az egyik ajándékom mindenki számára csoki volt, amit házilag tettem kicsit izgalmasabbá.
200g fehér és 100g étcsokit vettem, melyeket külön tálban vízgőz felett megolvasztottam, a fehérbe egy csipet mézeskalács fűszert raktam. Az olvasztott csokoládét sütőpapírra öntöttem, fogpiszkálóval márványos mintájúra kavartam, majd mindenféle jó dolgot pakoltam rá. Került bele dió, mandula, kesudió, mogyoró, szárított sárgabarack, mazsola, és az ünnepi hangulatra tekintettel apró cukor gyöngyök is.
Ezután már csak várni kellett, hogy a csoki újra megszilárduljon. Ekkor összetörtem kisebb-nagyobb darabokra, celofán zacskókba töltöttem, aminek a száját szép szalaggal kötöttem be.
Persze nem csak karácsonykor, hanem egyéb jeles napokon is finom ajándék lehet édesszájú rokonainknak, barátainknak.

Még olvadt állapotban, a márványozás után

Ízesítve

Csomagolva, több általam készített ajándék társaságában

 

Mindenkinek boldog karácsonyt kívánok!

Merry christmas for everyone!

Briós

A mai tízórai volt ez a finom péksütemény. Azért nem reggeli, mert túl korán nem volt kedvem felkelni, a kelt tésztákhoz pedig idő és türelem szükséges.

 1,5 dl langyos tejben felfuttattam 1/3 kocka élesztőt.
30 dkg lisztet, 2 evőkanál cukrot, egy csipet sót, 1 tojást összedolgoztam az élesztős tejjel, majd 2 evőkanál olajjal. A tésztát duplájára kelesztettem, majd átgyúrtam és 3 részre osztottam.
Mindegyik cipóból egy téglalapot nyújtottam, amelyeket megkentem olvasztott margarinnal, megszórtam némi kristály cukorral és mazsolával. Feltekertem őket, kígyó alakúra, majd megformáztam belőle a briósokat. Mindegyiket megkentem felvert tojással, és megszórtam kristály cukorral. 10 perc pihentetés után mentek a sütőbe,míg szép pirosra nem sültek.
Soha rosszabb tízórait!

 

 

Szezám magos kiflik

Több rendezvényen jártam mostanában, ahol a kínált sütemények között volt kis kelt kifli, édeskés tésztával, töltelék nélkül, szezám maggal megszórva. Nagyon finom volt, szerettem volna otthon is elkészíteni. Jól sikerült, finom is lett az én kiflim, de mégsem az...

Így készítettem:
50 dkg lisztből 3 dl tejjel, 5 dkg élesztővel, 1 tojással, 2 evőkanál tejföllel, 1 csapott evőkanál sóval, 1,5 dl étolajjal tésztát gyúrtam, amit nagyjából 1 órát kelesztettem.
Amikor szépen megkelt, 4 cipóra osztottam, majd mindegyik cipóból kört sodortam, amiket 8 felé vágtam, majd a háromszögeket feltekertem kifli formára. Tepsibe raktam, megkentem tojással, megszórtam szezám maggal, és sütés előtt még 15 percet kelesztettem, majd szép pirosra sütöttem őket.

Szóval, a számomra igazi szezámos kifli receptje továbbra is kerestetik, de amíg megtalálom végre, addig  ez a fajta készül.

Túrós zserbó

Nagyon rég volt, amikor utoljára túrós sütemény készült nálunk (túrós rétest nem számítva) ezért mindenképpen ez az alapanyag volt a kiinduló pont.
Ismerőseim körében nem túl ismert a túrós zserbó, még soha sehol nem találkoztam vele, csak itt a neten.
Mivel a zserbót szeretem, túrót úgyszintén, ezért kétségem sem volt felőle, hogy ezek kombinációjából csak valami jó sülhet ki. Szó szerint.

Hozzávalók a barna  lapokhoz :

25 dkg liszt

10 dkg cukor

6 dkg margarin

1 kávés kanál szódapor

2 kévés kanál sütőpor

1-2 evőkanál kakaópor

annyi tejföl, amivel össze tudjuk állítani a tésztát

A hozzávalókból tésztát gyúrtam, majd kétfelé vágtam, és félre tettem pihenni, amíg elkészítettem a sárga lapot.

A sárga lap hozzávalói:

15 dkg liszt

5 dkg cukor

1/2 kávéskanál szódapor

1 kávés kanál sütőpor

tejföl az összeállításhoz

A túróból elkészítettem a tölteléket:
1/2 kg túrót elkevertem 15 dkg cukorral, vaníliás cukorral (vagy vanília kivonattal), 3 tojás sárgájával, 2 kanál búzadarával, ugyanennyi tejföllel, végül a tojások felvert fehérjével.

Ha ez kész, kezdődhet a sütemény összeállítása.

A barna tészta feléből egy lapot nyújtottam, amit egy kivajazott-lisztezett tepsibe simítottam. Megkentem barack lekvárral, majd megszórtam darált dióval. Eztán kinyújtottam a sárga tésztát, és befedtem vele a megkent diós barna lapot. Erre is jött egy réteg barack lekvár megszórva darált dióval, majd a túrókrém következett. Betakartam a barna tészta másik feléből sodort lappal, villával megszurkáltam majd megsütöttem
A kihűlt süteményre még olvasztott csokoládé került.
Legközelebb, amikor az alsó barna illetve a sárga lap a tepsibe kerül, akkor félig meg fogom sütni, mert így nekem nem sült át kellőképpen. Ettől függetlenül beigazolódott a gyanúm, és igazán tetszett ez a süti is.

Libasült és hagymalekvár

 A hétvégén életemben először ettem libasültet. Mindig csak hallottam a dicsérő szavakat azzal kapcsolatban, hogy milyen finom, és ezt most tesztelhettem is anyukámnak köszönhetően, aki három libát nevelt, amelyek közül egy a sütőben végezte vasárnap.
A filézett mellét, combokat illetve a szárnyakat sütöttük meg - a csontosabb aprólék a későbbiekben lesz levesnek elkészítve.
Egy tepsiben felhevítettünk libazsírt (a tűzhelyen), amikor jó forró lett, bele került a korábban besózott-beborsozott libahús, és 1 fej fokhagyma, egész gerezdekben. A zsír egyébként jó sok volt, majdnem ellepte a húsokat. Így sütöttem kb.10-15 percig, majd ezután került lefedve a sütőbe 175 forkra, nagyjából 2 órára. Ekkor leöntöttem róla a zsír java részét (nagyon sok volt a zsír - eleve sokkal kezdtük a sütést, aztán a húsból is kisült jócskán) és 15 percig még pirítottuk.
Töltött libanyak is készült, együtt sült a hússal: a nyakbőrbe lett töltve - ezt  anyukám készítette. Aprított libamellből (nyersen keverte bele), főtt tojásból, áztatott kenyérből, aprított hagymából, nyers tojásból álló keveréket készített, ami majorannával, sóval, borssal és kevés delikáttal ízesített. Amikor beletöltötte a nyakbőrbe, akkor azt összevarrta spárgával, hogy a sütés alatt benne maradjon a töltelék. A kész libanyakat szeletekre lehetett vágni.
Miközben a húsok sültek, addig készítettem a köreteket: hagymás tört krumplit és hagyma lekvárt. A krumpli igazán egyszerű: a főtt, leszűrt krumplihoz libazsírban sült hagymát kevertem, és összetörtem (nem pürésítettem, csak úgy nagyjából törtem össze krumplinyomóval).
A hagymalekvárhoz 5-6 lila hagymát megpucoltam, karikákra vágtam. Étolajat hevítettem egy lábasban, amikor forró volt, egy jó evőkanálnyi kristálycukrot szórtam bele, majd karamelizáltam. Szépen megolvadt a cukor, belekerült a hagyma is, és néhány perces kevergetés után sóztam, borsoztam, vörös bort és kevés vizet öntöttem rá, és szép lassan készre pároltam.
Nem maradt más hátra, mint a mű kóstolása.
Hmmmmmm.....

Emeletes évfordulós torta

 Szüleink 40. házassági évfordulóját ünnepeltük két héttel ezelőtt, és erre a nagy eseményre egy emeletes torta készítését terveztem egyrészt az alkalom nagysága miatt, másrészt a viszonylag sok meghívott vendég miatt.
Nem kis fejtörést okozott, hogy milyen ízűek legyenek az emeletek, naponta más íz mellett döntöttem, az formával és díszítéssel kapcsolatban is ugyanez volt a helyzet.
Végül is az egyik szint gesztenyés lett (ezt már korábban szerepeltettem itt a blogon), míg a másik szint diós-grillázsos ízű lett, amire internetes kutató munkával akadtam, Tortaimádó blogján.
A recepteket nem is ragoznám most,mindent a csatolt linknél található receptek alapján készítettem.
Mindenképpen szerettem volna egy szépen díszített tortát készíteni, ezért cukormázból készítettem néhány dekorációs elemet.
Elsőként tojás fehérjéből, porcukorból egy csepp ecet hozzáadásával cukormázat készítettem, amellyel elsőként megrajzoltam a dísz kontúrját, majd kicsit folyékonyabb anyaggal kitöltöttem a kontúrokat (Elsőként fehér papírra megrajzoltam a mintát filctollal, majd arra sütőpapírt raktam, erre készült a cukormázas rajz.) Mivel száradás után vékonynak találtam a és féltem attól, hogy eltörik, az előzővel egyező módon még egy réteget "húztam" rá, így már sokkal stabilabbnak tűnt.
Így nézett ki ekkor:

 

Amikor ez is teljesen megszáradt, akkor készítettem el a végleges formáját, színezett cukormázzal és ehető cukorgyöngyökkel díszítettem. A szalagon a felirat elkészítését nem vállaltam cukormázzal lévén, hogy első alkalommal csinálok ilyesmit, és elrontás esetén már nem lett volna idő a javításra. Maradt tehát az alkoholos filc...

Fondantból készítettem rózsákat: 6 evőkanál vizet összekevertem 1 evőkanál zselatinnal, majd felmelegítettem egy nagyobb edényben. Mikor felmelegedett, hozzá adtam 2 evőkanál olvasztott margarint és 2 evőkanál mézet, majd kb. fél kiló porcukrot. Jól összegyúrtam, majd a hűtőbe raktam (fóliával becsomagolva) úgy 2 órára, majd ezután próbálkoztam a formázással. Készítettem fehér, piros és fekete virágokat. A színesekhez formázás előtt gyúrtam ételfestéket. Ha kicsit kemény a cukormassza, egy picit bevajazott kézzel könnyebb átgyúrni, aztán lehet is kialakítani a tetszőleges formájú virágokat. Én rózsákat választottam, ezek tényleg egyszerűen elkészíthetők, elsőre nem akartam bonyolult formákat.

A kész cukormassza

Az első rózsáim

A torta összeállításánál ami balul üthetett ki, az minden meg is történ.
Először is elromlott a turmixom, ezért halasztanom kellett a torta összeállítását. Ezután mire hazaértem a szíves cukordísszel, az vagy 6-7 darabra tört, a diós piskóta szintén, amikor ketté vágtam. A bevonó massza nem igazán akart megkötni, elég folyós maradt (5 deka margarin, 4 dl tejszín, és némi zselatin volt benne).
Mindezek a viszontagságok után ilyen lett a kész torta:

A dekoráció szerencsére addig kitartott,  míg a desszertre került a sor, és mindenkinek nagyon tetszett - csak én nem voltam megelégedve annak tudatában, hogy ennél szebbet szerettem volna. Az ízekkel viszont semmi baj nem volt, nagyon finom volt mindkét szint.

Mákos ördögpogácsa lemon curd-del

Éppen azt próbáltam megtalálni a neten, hogy készül a lemon curd. Már nem emlékszem, hol hallottam róla, de. felkeltette az érdeklődésemet. Szóval, kutatás közben itt amolyan bónuszként rátaláltam a mákos ördögpogácsa receptjére is. Végülis a lemon curd nem e recept alapján készült, de a kis pogácsáknak nagyon örülök.

A pogácsák hozzávalói:

10 dkg darált mák

20 dkg liszt

10 dkg cukor

20 dkg vaj

2 tojás sárgája

1 citrom reszelt héja

A hozzávalókból linzertésztát készítettem, amit 2 órára a hűtőbe tettem (picit maradhatott volna még, azt hiszem). Amikor kivettem a hűtőből kivettem, diónyi gombócokat formáltam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket, majd egy húsklopfoló végével mélyedést készítettem mindegyikbe, amolyan kráter volt ez a süti közepén.

Ezeket megsütöttem, majd nekifogtam a lemon curd elkészítésének.

Hozzávalók:

5 dkg vaj

10 dkg cukor

2 tojás

2 citrom 

A vajat gőz felett megolvasztottam, majd bele került a cukor és a citromok héja és leve, majd a felvert tojások is. Nagyjából fél óra alatt selymes krém lett belőle, továbbra is gőz felett kevergetve.
Amikor kihűlt a krém, habzsákba töltöttem, ezzel töltöttem meg a linzereket.

Ezt a  fajta tölteléket csak annak ajánlom, aki rajong a citromos ízért. Elég savanyú, tömény citromos íz a végeredmény. Ellenkező esetben meg lehet tölteni valamilyen finom lekvárral, bizonyára azzal is legalább ennyire finom lesz.

Sajtos karfiolkrém leves

Ahogy beköszönt az ősz és a ködös, hideg idő, úgy jön el - legalábbis szerintem - a finom, meleg krémlevesek szezonja is.
A karfiolt minden formában szeretem, és mivel most szezonja van és teli van vele a piac,  nem kellett sokat gondolkodni, mivel várjam a vendégeimet a hétvégén.
A karfiolt rózsáira szedtem, és annyi vízben ami épp ellepte, puhára főztem. Amikor elkészült, botmixerrel pürésítettem aztán félre tettem egy rövid időre.
Egy másik edényben világos rántást készítettem, amit tejjel felengedtem, sóztam-borsoztan,majd felforraltam, és amikor nagyjából mártás sűrűségű lett lekapcsoltam alatta a lángot. Ekkor néhány marék reszelt sajtot szórtam bele, és addig kevergettem míg az szépen el nem olvadt a forró mártásban.
A pürésített karfiolt újra a tűzre raktam, öntöttem rá egy kevés vizet (ízlés dolga, ki milyen sűrűn szereti a levest) és amikor forrni kezdett, hozzá öntöttem a sajtmártást, majd kóstolás után egy picit még utána ízesítettem és kész is volt. Pirítóst készítettem hozzá, teflon serpenyőben egy pici olajon sütöttem meg a bagett szeleteket, ezzel fogyasztottuk.
Nagyon hamar elkészíthető, és nem mellesleg nem kell túl sokat bajlódni a zöldség pucolással, és aztán a takarítással.

Szüleink október 21.-én ünnepelték 40. házassági évfordulójukat, és itt is szeretném őket köszönteni.

Boldog évfordulót kívánunk!

Vrbnik, Horvátország

Idén újra ellátogattunk Crikvenicára, egy hosszú hétvégére. Tavaly annyira megtetszett, hogy megmaradt erre a nyárra is úti célnak, és nagy valószínűséggel a jövő évre is megtartjuk.
A legérdekesebb most egy félnapos hajókirándulás volt, amit Vrbnikbe tettünk. Egy órányi hajókázás után a hajóm kapitánya körbe vezetett minket a városkában, nagyon érdekes dolgokat mesélt annak múltjáról és jelenéről. A nagyjából egy órás idegenvezetés végén megkóstoltunk finom füge pálinkát illetve helyi bort is, majd egy rövid szabad program után már indultunk is vissza.
A városról annyit megtudtunk, hogy  a II. világháború előtt többezer lakója volt, azonban mára a számunk néhány százra lecsökkent. A többség Kanadába, Ausztráliába, Új-Zélandra vándorolt ki, nyaranta haza jönnek és turizmusból élnek.
A mezőgazdaságra a klíma nagyon jó hatással van, egész évben tudnak aratni, illetve szintén a klímának köszönhetően nincs szükség vegyszerek használatára, mivel nincsenek a szárazföldön oly jellemző kártevők. Évente 11 hónapot süt a nap a szigetre.
A régi város valamennyi épülete kőből készült, melyhez a helyi börtön "lakóit" vették igénybe, ők faragták kőből az építkezésekhez szükséges téglákat.

Hajónk, a Roberta - nevét a tulajdonosáról kapta

A csodás kékségű Adria

Az egyik kis sziget a sok száz közül

Közeledünk

Vrbnik, még mindig a hajóról

A kikötő és környéke

Egykor olíva olajat sajtoltak vele

Nagyszerű hangulatú kisváros

A templom parkja a lélegzetelállító panorámával

Itt ezt a látványt élvezi, aki a veteményesében dolgozgat

A nagy templom tornya

Kilátás egy másik veteményesből

 

 

Crikvenica kikötője

Párizst látni...

Mondhatnám azt, hogy régi vágyam volt eljutni Párizsba, de ez nem lenne igaz. Kb. 2 hónappal ezelőtt kitaláltam, hogy jó lenne elutazni valahová, és nézegetve az utazási irodák kínálatát, megtetszett ez a párizsi program. Mivel egyedül vágtam bele, mindenképp olyan utat kerestem, ahol sűrű a program, és nem probléma ha esetleg senkivel nem barátkoznék össze az utastársak közül.
Így esett a választás erre a Párizs - Versailles - Loire menti kastélyok című útra, és várakozással tekintettem a 6 nap elé...
Mivel buszos utazásról volt szó, így a "nettó" Párizsban eltöltött idő 3 nap volt nagyjából, ami valóban csak arra volt elég, hogy a leghíresebb nevezetességeit nézzük meg a városnak, és kedvet kapjunk egy esetleges későbbi visszatéréshez.
Az első nap reggel 6-tól este 6-ig csak buszozással telt - természetesen időnként megálltunk enni - inni - mosdóba menni. Németországban Helmstadtban szálltunk meg majd másnap kora reggel folytattuk utunkat Párizs felé.
Egy rövid időre megszakítottuk az utunkat Reimsben, ahol megcsodálhattuk a katedrálist, mely az UNESCO Világörökség része.

 

Innen indultunk tovább, egyre izgatottabban, hogy hamarosan elérünk "valódi" úti célunkhoz...

Délután 3 óra környékén érkeztünk meg Párizsba - egy baleset miatt - egy pici késéssel.
Első programként egy hajózáson vettünk részt a Szajnán. Imádtam! A hajózást mindig is szerettem, és ez nyitó programként megadta számomra az alaphangot az elkövetkező programokhoz. A vízről nagyon sok nevezetesség látható, jó néhány híd alatt áthaladtunk, igazán tetszett.

Nagyjából ennyi volt az érkezés napjára tervezett program, de számomra meglehetősen jó alaphangot adott.
Következő nap egész napos városnézés, végre órákig tartó buszozás nélkül. Hurrá! Irány tehát Versailles, a kastély és a park bejárása elsőként.

A kastély szép volt, de engem inkább a park nyűgözött le. Sajnos az idő szűkössége miatt még a felét sem sikerült bejárni, de amit láttam, az fantasztikus, mindenképp megérne még egy utat, hogy itt egy egész napot eltöltsek.

De, már indultunk is tovább, párizsi városnézésre: Diadalív, Louvre, Sacre Coeur... Persze mondhatnánk, hogy ezek mind elcsépelt helyek, de első párizsi út során ezeket mindenképp látnia kell annak, aki itt jár. Aztán, ha ezek után kedvet kapunk, akkor egy későbbi látogatás során már jöhetnek a valódi csemegék, nem a közhelyes turista látványosságok.

 

 

Vacsora után - ha a napi séta nem lett volna elég - visszamentünk, és megnéztük az éjszakai Párizst. Egyrészt egy buszos városnézés formájában az oda és visszaúton egyaránt, másrészt egy néhány órás szabadidő alatt, amelyet a Montmarte-on töltöttünk el.

 

Későn érkeztünk vissza a szállodába, és csak reméltük, hogy a másnap kora reggeli ébresztőig viszonylag kipihenjük magunkat. Habár, a Loire-völgy nagyjából 3 órai buszozásra van Párizstól, tehát ez idő alatt még lehetett egy kicsit pihizni.

Kezdődhetett tehát a Loire-völgy felderítése, elsőként a Chenonceau-i kastéllyal és parkjával.

Majd egy kis szabadidő keretében egy felderítő túra Ambroiseban.

 

Végül pedig a Chambord-i kastély, amely igazán érdekes volt. Csupán egy emelet volt berendezve, a további szintek üresen álltak, legfeljebb egy kandalló volt a berendezés. Mint megtudtuk, ezt a kastélyt vadászatkor használták mindenféle számú Henrikek, de ők is csak rövid időt töltöttek el itt, mert hosszútávú használatra teljességgel alkalmatlan volt az építmény.

 

A Loire-menti kastélyos nap egy pici csalódás volt, mert nekem a kastélyokról leginkább a kesztheyi Festetics kastély jut eszembe, de ezek még egy picit sem hasonlítottak rá.

Vásár a kastély közelében

 Sajnos hamar elérkezett utolsó párizsi napunk, de a legjobbat erre a napra tartogattuk; Eiffel torony megmászását. Szerencsére a lift működött (bár ellenkező esetben gyalog is felmentem volna), tehát nem kellett túl nagy erőfeszítést tenni, hogy feljussunk a tetejére. Fantasztikus érzés volt 300 méter magasból látni a várost, lélegzetelállító.

 

 

Nagyon jó volt ezzel az élménnyel zárni az utat, így mindenképpen azzal az érzéssel jöttem haza, hogy a jövőben szeretnék még vissza menni.

Au revoir, Párizs!