Nagyon régi a recept, tehát nem is emlékszem, vajon miért ez lehet a neve.
Valószínűnek tartom, hogy egy krémes sütemény lehetett eredetileg, de nekem csak a piskótája tetszett meg, és csak azt jegyeztem le.
De nem számít ez már, a lényeg az, hogy ez egy nagyon egyszerű és gyorsan elkészíthető süti, és minden bizonnyal az összes konyhában megtalálható hozzá valamennyi alapanyag.
Régebben sokszor sütöttem ilyent, aztán egy jó időre megfeledkeztem róla. Most újra előkerült...
Hozzávalók:
1 tojás
8 dkg margarin (vagy 6 dkg zsír)
18 dkg cukor
2,5 dl tej
25 dkg liszt
1 sütőpor
kakaópor
kandírozott narancs
cirtomhéj
mazsola
A tojást a cukorral és margarinnal kikevertem, majd hozzá adtam a tejet, lisztet, sütőport, kevés reszelt citromhéjat és 3 kanál kakaót és az egészet simára kevertem. Eztán került bele a narancs és a mazsola.
Egy tepsit kibéleltem sütőpapírral, erre simítottam a kakaós tésztát, a tetejét pedig megszórtam 2-3 marék vágott dióval, majd megsütöttem.
Elég vastag lett a tészta, ezért egy idő után letakartam sütőpapírral, hogy ne égjen meg a teteje - de elkéstem ezzel, a dió egy picit megkapott, de nem száradt ki a tészta.
A hosszú hétvége jó alkalomnak tűnt, hogy megsüssem életem első lángosát. Évekig nem voltam hajlandó megenni, manapság viszont többször eszembe jut, milyen jó is lenne egy friss lángos.
Akárhogy is, ez egy igazi hungarikum. Vannak, akik csak a szájukat húzogatják ha a lángosról van szó, de az emberek többsége ha nem is imádja, de bizonyára nosztalgiával gondol rá, hiszen gyerekkorunkban jó néhányat elfogyasztottunk strandolás közben.
Szóval, így készült a krumplis lángos:
Sós vízben megfőztem 3 krumplit, leszűrtem (a levet nem öntöttem ki), és krumplinyomóval összetörtem.
5 dkg élesztőt felfuttattam egy csésze tejben egy kevés cukorral.
1 kiló lisztből a tört krumplival, sóval, élesztővel közepesen lágy tésztát dagasztottam. Ehhez részben tejet, részben pedig a krumpli főzőlevét használtam fel. Nagyjából 1 órát kelesztettem, majd ujjnyi vastagra nyújtottam a tésztát, és egy csészével kiszaggattam. Eztán a kis lángosokat letakartam terítővel, és most egy rövidebb, 15 perces várakozás következett, majd forró olajban kisütöttem a tésztát.
Nálam most a tejfölös-lilahagymás változat a favorit, de persze a hagyományos fokhagymás is jól fogyott.
Így nézett ki a megkelt tészta
Szaggatás szigorúan csészével - ahogy anyutól láttam
Egy hosszú hétvégén mindig több hangsúlyt kap a sütés-főzés. Na nem, mintha szimpla hétköznapokon nem foglalkoznánk ezzel, csak ilyenkor többféle kedvenc, vagy rég nem készített finomság is terítékre kerülhet.
Olvastam egy fantasztikus cikket arról, hogy ha valaki egy hosszú hétvége előtt elfelejt bevásárolni, akkor a benzinkutakon kapható dolgokból miféle "ételeket" tud összehozni. Hát, aki erre szorul, az meg is érdemli, hogy ezeket fogyassza.
Szerencsére nálunk mindig tele a spájz, éhenhalás kizárva.
Többek között Kinder Pingui készült a napokban, ami egy újabb példa a bolti finomságok otthon elkészíthető változatára. Csodálatos!
Elsőként 6 tojásból a szokásos módon, kapcsos torta formában kakaós piskótát sütöttem, majd amikor kihűlt ketté vágtam.
A krémhez 2 tubus sűrített tejet felmelegítettem (nagyon kell vigyázni,mert egy pillanat alatt odakap), majd belekevertem 1 csomag zselatin port. Ezt követően fél liter tejszínhabot (cukrozott változat) kemény habbá vertem, apránként hozzáadtam a zselatinos sűrített tejet.
A krém felét az egyik tortalapra kentem, erre olvasztott csokoládé (nagyjából 10 dkg-ot olvasztottam fel egy kevés étolajjal) került, amit villával kicsit hullámosítottam, hogy keveredjen a tejszínnel, és ne legyen túl kemény, majd 10 percre a hűtőbe raktam az egészet, míg a csoki egy kicsit megdermedt. Eztán következett a krém másik fele, majd a másik piskóta, amire szintén 10 dekányi olvasztott csokoládé került, és egy marék kókuszreszelék.
Néhány órai hűtés után levettem róla a tortaformát, és már ehettük is.
Ma mindenképp olyasmit szerettem volna főzni, ami nem igényli azt, hogy a konyhában legyek, hanem szépen fődögél magában amíg én mást csinálok.
Ezért gondoltam,babot készítek, mert az sokáig készül, és elég, ha néha-néha ránézek, nem főtt-e szárazra. Szombat este beáztattam a babot, hogy ezzel egy kicsit meggyorsítsam az eseményeket - már amennyire ez bab esetében lehetséges.
Egy hőálló tálba beleraktam pár szelet nyúl húst, füstölt csontot, 1 evőkanál lisztet, majd erre pakoltam a beáztatott babszemeket. Ezekre jött még 1 sárgarépa negyedelve, hasonlóképpen egy fehér répa, aztán egy közepes hagyma kockákra vágva, 2 babérlevél, 1 evőkanál paprika krém, egy púpos teás kanál őrölt paprika, ugyanennyi majoránna, kevés őrölt bors, 2 dl paradicsomlé, végül 2 darab erős paprika (kicsi, szárított változat). Ezután felöntöttem annyi vízzel, hogy a tálban levő alapanyagokat éppen ellepje, majd lefedve betoltam a forró sütőbe.
Sót egyelőre nem tettem bele, mert nem tudtam, hogy a füstölt csont és a paprika krém mennyire sós. Időnként ránéztem, hogy alakul az ebédem éppen, megkóstoltam, sóztam, megkevergettem.
Nagyjából 2,5 órán keresztül volt a sütőben, mire megfőtt.
A hosszú főzési idő miatt szépen ráégett az edényre, de ezen ráérek majd akkor mérgelődni, amikor megpróbálom elmosni a tálat. Szerencsére ennek azonban nem volt semmi negatív hatása az ízekre.
Nem az a tipikus vasárnapi ebéd, ennek ellenére friss kenyérrel, sózott lila hagymával isteni volt.
Anyukám születésnapja volt vasárnap, ezért kihasználva ezt az alkalmat, meghívtam a családot egy ebédre. Ilyenkor mindig sokat filózok azon, mit süssek-főzzek, mert valami újdonságot szeretnék készíteni.
Évekkel ezelőtt vettünk egy Pataki tálat, de valahogy leszoktunk róla, hogy használjuk, ezért úgy gondoltam, ebben készítem a húst, a régi idők emlékére.
Nyulat és csirkét sütöttem, amit előző este bepácoltam étolaj, mustár, fehérbor, hagyma, fokhagyma, fehérbor, só, bors keverékébe.
Mivel mind a nyúl, mind a csirke hamar megsül, ezért csak fél órára áztattam be az edényt, majd belepakoltam a húsokat, szórtam rá még egy kevés tárkonyt, illetve hozzá pakoltam még néhány szelet zellert és egy felnegyedelt sárgarépát. A tálat hideg sütőbe kell berakni, nehogy a hirtelen hő hatására megrepedjen. Én is így tettem, egy ideig fedővel sütöttem, majd egy idő után levettem a fedőt, hogy szépen megpiruljon a hús.
Köretként krumplit, répát és zellert pároltam, majd egy szűrőben lecsepegtettem, és megszórtam 2 marék búzadarával. Libazsírt hevítettem jó forróra, és abban sütöttem pirosra a zöldségeket, a búzadara miatt egy ropogós réteg keletkezett raja, nagyon finom lett.
Készítettem még hozzá vörösborral párolt vörös káposztát, illetve vörösboros meggymártást is, de ezekről idő hiányában már nem készítettem képet, mivel kicsit megcsúsztam a főzéssel, és már nem akartam próbára tenni a vendégeim türelmét.
Desszertként oroszkrém torta készült
A gesztenyetortánál leírt módon egy sárga piskótát készítettem, amelyet - miután kihűlt - három felé vágtam.
10 dkg mazsolát beáztattam fél deci rumba.
A krémhez 5 tojást felvertem 15 dkg cukorral, majd hozzá adtam 3 dl tejet, egy vanília rúd kikapart belsejét, és a krémet gőz fölött felfőztem, majd félre tettem hűlni. Közben egy csomag zselatinport kikevertem fél deci vízzel, felforraltam, és egy kis kevergetés után a tojáskrémhez adtam, majd az edényt hideg vízbe téve tovább kevergettem, míg a krémem teljesen kihűlt.
Ekkor felvertem 3 dl tejszínt (olyant, ami már eleve édesítve volt), és a mazsolával együtt a kihűlt krémhez vegyítettem, és megtöltöttem a tortalapokat úgy, hogy egy vékony réteg krém a legfelső lapra is került.
Hűtőbe tettem néhány órára, amikor már jól lehűlt, kivettem a tortaformából és díszítettem tejszínhabbal, citrommal, kandírozott naranccsal és mandulával.
