Sokáig idegenkedtem attól, hogy a húsok mellé valami édeset egyek - gyümölcsszószt, esetleg lekvárt - de egyre inkább megkedvelem az efféle párosításokat.
A liba ezúttal is saját állományból származott, amit a szüleim neveltek. Igazán megnyugtató tudni, hogy honnan származik a hús, ami az asztalra kerül.
A libát feldarabolva sütöttük. Egy nappal korábban besóztuk, hogy jól átjárhassa a húst. Először megpirítottuk a hús darabokat, majd egy mélyebb edénybe raktuk, és annyi libazsírt öntöttünk rá, hogy ellepje. Mehetett a sütőbe néhány órára, szépen lassan süldögélni.
A körtét meghámoztam, elfeleztem és kiszedtem a magházat. Citromos vízbe került felhasználásig, nehogy megbarnuljon.
Egy lábasba cukrot tettem, szép lassan megolvasztottam (kevergetés nélkül), és mikor elég sötét barna volt már, felöntöttem fele-fele arányban fehér borral illetve vízzel. Pár szem szegfűszeget, szegfűborsot, egy fahéj rudat és egy csipet sót tettem bele, és amikor felolvadt a cukor, bele raktam a fél körtéket. Takarék lángon puhára főztem őket.
