Töltött cukkini

 

Már sokszor említettem, mennyire szeretem a szüleim által termesztett zöldségeket. Vegyszermentes, és a felhasználás előtt szedjük le a kertben. 

A cukkinit leginkább rántva szeretjük, illetve készül belőle főzelék is néhanapján. Tavaly sütöttem cukkinis piskótát, ami meglepően finom volt. Most megint csak egy új módon (nekünk új), töltve készítettem.

A főzéskor soha nem használok mérleget, így pontos mennyiségek sehol nincsenek.

Tehát, egy kisebb hagymát nagyon apróra vágta, kevés olajon megpirítottam.  Reszeltem bele 2 gerezd fokhagymát, és bele raktam a darált húst, együtt pirítottam néhány percig. Később felöntöttem egy kevés vízzel, és fűszereztem sóval, borssal, kevés fahéjjal és készre pároltam.

Egy lábasban kevés lisztet elkevertem fele-fele mennyiségben vízzel és tejjel, sóztam, borsoztam, majorannát raktam bele, valamint egy darabka vajat. Ebből nem túl sűrű besamelt főztem.
Két kisebb cukkinit hosszában ketté vágtam és kiszedtem a magokat belőle, és egy kivajazott kerámia tálba raktam őket. Megtöltöttem a párolt darált hússal. Mivel maradt még a húsból, egy másik cukkiniből 2 karikát levágta, szintén kimagoztam, és a tálba rakva megtöltöttem a hússal. A besamellel jól megöntöztem a töltött cukkiniket, a kevés maradékot a cukkinik mellé a tálba öntöttem. Úgy fél deci víz is ment még a tálba, hogy a cukkini meg tudjon párolódni. (Lehetne még sajtot rakni a tetejére, de ezt én kihagytam)
Lefedtem alufóliával, és beraktam a sütőbe. Egy ideig mindenképp lefedve akartam sütni, hogy a cukkini is megpuhuljon, ne csak a hús piruljon. Amikor tehát a cukkini megpuhult, eltávolítottam a fóliát és anélkül sütöttem tovább, míg szépen megpirult az egész.
Finomabb lett mint amire számítottam, a tálban levő mártással tálaltam.

Már megint Szlovénia?

Valahogy időről időre Szlovéniában kötök ki hosszabb-rövidebb kirándulásokra. Eddig az egynapos villámlátogatásokhoz volt szerencsém, a mostani alkalom ezekhez képest maratoni - bár valójában nem nevezhető annak - 3 napos volt.
Nem arról volt most szó, hogy sok látnivalót vettünk célba, inkább a pihenés és a kényelmes utazás lehetősége volt az, ami miatt a 3 nap mellett döntöttünk.
A legfőbb úti cél Bled városa volt, illetve a tó közepén található templom.
Az érkezés napján csak a szállást foglaltuk el, illetve feltérképeztük a szálló közvetlen környékét.
Hostel pod Voglom - ez egy ifjúsági szálló, de néhány napra teljesen megfelel bárki számára. Retro szobák - a mienk emeletes ággyal, szűkebb kollégiumi szobára emlékeztetett, viszont saját fürdővel rendelkezett, illetve egy erdőre néző erkéllyel is. Ennél több nem is kell, hisz akik ide érkeznek, azok túráznak, kirándulnak, úsznak egész nap, csak az alváshoz szükségeltetik a szoba - ahhoz ennyi épp elég.

A szálló bejárata

A mi szobánk ebben az épületben volt

A környék gyönyörű, körben erdő, a szállóval szemben egy tó úszási, csónakázási, kajakozási lehetőséggel.

  

Nagyjából fél órai sétára található Ribcev Laz. Ugyanaz a tópart, néhány étteremmel, egy szép templom is található itt, melyhez egy kis hídon keresztül juthatunk el. 

 

Innen nagyjából 25 km Bled városa, ahová a második nap kirándultunk. A szigetre gondolával jutottunk el, majd 99 lépcsőfok megmászásával fel a templomhoz, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt minden irányba. Fél órát tölthettünk el itt, ami igazából elég is volt, majd indultunk vissza a városba ugyanazzal a gondolával, amivel érkeztünk. 

 

Itt lehet  megkongatni a kívánságokat teljesítő harangot

Itt is, mint minden turisták által látogatott helyen van lehetőség a hely kis vonattal történő körbe járására. Nem hagytuk ki, kényelmes módja ez a kirándulásnak, hisz gyalog azért nehéz lenne ekkora területet bejárni, főként olyan hőségben, amilyenben nekünk volt részünk ezen a napon.

Ebéd után még arra volt energiánk, hogy a part közelében található Szent Márton templomot megnézzük. Jómagam nem vagyok rajongója azoknak a kirándulásoknak amelyek kizárólag templomok látogatására épülnek, de ez még simán belefért. Szép volt a templom, és ebben a hőségben jól esett megpihenni a falai között.

Szent Márton templom, amit a gondoláról láttunk belőle

Háttérben a várral

Utolsó napunk reggelén tettem egy "búcsú kört" a szálló környékén. 

A tó, még párába burkolózva

A faluban található templomhoz hasonló mintával

Szép volt a hely, azok számára lehet szimpatikus, akik nem bánják a csendes nyaralást, szeretnek túrázni. Ők biztosan jó élményekkel térnek haza.

Csenge szülinapi tortája

A múlt hétvégén ünnepeltük unokahúgom 2. születésnapját, ebből az alkalomból szerettem volna egy kislánynak való szülinapi tortát készíteni.
Tavaly, az első szülinapra egy bohóc torta készült, de  akkor még nagyon pici volt, érthető módon nem értékelte túl nagyra.
Most már viszont nagy lány, és jó volt látni, mennyire tetszett neki a tortája.
Kicsit túlzásba vittem az ötletelést, szintem naponta voltak újabb ötleteim, végül is egy egyszerű, virágos és katicás emeletes tortát készítettem. Az alsó "szint" a bananita receptje szerint készült, csak nagyjából egy harmadnyi anyagból. A felső "szint" pedig egyszerű kakaós piskóta csokis krémmel.
Életem harmadik próbálkozása volt ez, amikor fondanttal dekoráltam tortát, ezért vannak még hiányosságok a technikában. Ezt viszont bővel ellensúlyozom szeretettel, amivel a tortákat az ünnepelteknek készítem.
Ez lett hát a végeredmény:

IV. Drávamenti Böllérverseny, Darány

Számomra ez a csak a harmadik volt, és a második amiről itt beszámolok.
Az időjárás elég szeszélyes volt, hol esett, hol elállt. Szerencsére azonban túlzottan nem nyomta rá a bélyegét a napra ez a változatosság.
Reggel 6-ra már minden csapat tettre készen várta a startot, ami természetesen kicsit megcsúszott. Szép számmal érkeztek versenyzők, összesen 15 brigád mérte össze az erejét mind a disznó leölésében, mind a disznótoros finomságok elkészítésében. Persze versenyre keltek még olyan dolgok, amik ugyan nem "disznóságok", de nélkülük ez a nap elképzelhetetlen: pálinka és forralt bor.
Az első tennivaló a tűzgyújtás, hogy mire szükség lesz rá, legyen elég forró víz. Ezután jöhet egy jó reggelt pálinka, hogy mindenki felvehesse a fordulatot.

Szokásos menetrend, hogy a csapatok sorszámot húznak, ki hányadikként száll ringbe a disznóval.

 

Egymás után jönnek a csapatok, és amikor valamennyi disznót levágták, kezdődhet a pörzsölés, a régi szokások szerint szalmával.

Ez azok számára, akik városban nőttek fel és soha nem láttak ilyent, hússal csak az üzletek polcain találkoztak, talán kegyetlennek tűnhet. De a falusi ember számára ez természetes, az élet velejárója. Azért tartanak állatokat, hogy megegyék. Ilyen az élet.
Eztán a tisztítás, a szétbontás, töltés.
Képek erről a fázisról nem készültek lévén, hogy én ebben az időszakban a sátorban sütöttem.főztem többedmagammal, és a sok vendég miatt nem volt idő semmire.

Délután aztán következett az ételek versenye, amire mi a következő ételsort készítettük:
1. káposztás és sós túrós kalács
2. sült hagymás vér
3. csontleves házi tésztával
4. sült kolbász és hajdinás hurka
5. sült hús és mlince
6. töltött káposzta
Készült még hagymalekvár, vörösborral párolt lila káposzta, valamint olajos káposzta

Így nézett ki a tálalás fa tálakon, horvát szőtt terítővel:

Ez pedig az általunk terített asztal szintén horvát szőttesekkel:

Idén sem nyertünk az ételekkel, de vannak igazán profi csapatok, akik nagy mesterei a művészi terítésnek és a tálalásnak.
Viszont már többedik alkalommal miénk lett a legvidámabb sátor díja, ami szerintünk a legjobb díj.
Köszönet érte a lakócsai Dráva zenekarnak akik reggel 7 órától már zenéltek egész délutánig, illetve a vendégeknek, akik nélkül ez a nap nem sikerülhetett volna ilyen jól.
Bővebb információ, és még több kép erről a napról illetve a korábbi évek eseményeiről a következő honlapon találhatók:
http://www.bollerdarany.eoldal.hu/

Libasült borban párolt körtével

Egy hagyomány látszik kialakulni a karácsonyi menüt illetően. Nincs szokásos ételsor, amit évek óta mindig elkészítenénk, azonban ahogy tavaly, úgy idén is volt libasült. Most borban párolt körtével.
Sokáig idegenkedtem attól, hogy a húsok mellé valami édeset egyek - gyümölcsszószt, esetleg lekvárt - de egyre inkább megkedvelem az efféle párosításokat.
A liba ezúttal is saját állományból származott, amit a szüleim neveltek. Igazán megnyugtató tudni, hogy honnan származik a hús, ami az asztalra kerül.
A libát feldarabolva sütöttük. Egy nappal korábban besóztuk, hogy jól átjárhassa a húst. Először megpirítottuk a hús darabokat, majd egy mélyebb edénybe raktuk, és annyi libazsírt öntöttünk rá, hogy ellepje. Mehetett a sütőbe néhány órára, szépen lassan süldögélni.
A körtét meghámoztam, elfeleztem és kiszedtem a magházat. Citromos vízbe került felhasználásig, nehogy megbarnuljon.
Egy lábasba cukrot tettem, szép lassan megolvasztottam (kevergetés nélkül), és mikor elég sötét barna volt már, felöntöttem fele-fele arányban fehér borral illetve vízzel. Pár szem szegfűszeget, szegfűborsot, egy fahéj rudat és egy csipet sót tettem bele, és amikor felolvadt a cukor, bele raktam a fél körtéket. Takarék lángon puhára főztem őket.