A kert díszei júliusban

 

 

 

Házi csokoládé

Jó néhány évvel ezelőtt, amikor először Erdélyben jártam, egy kedves családot látogattam meg vendéglátómmal, és ott ettem házi csokoládét. Nagyon ízlett, ezért el is kértem gyorsan a receptet, azonban nagyon hosszú időre meg is feledkeztem róla, de valamikor a tavasszal előkerült a recept.
Kérdezhetnénk, miért kellene otthon csoki készítéssel bajlódni, amikor az üzletekben rengeteg fajta kapható. Ahogy Gombóc Artúr is mondta: kerek csokoládé, lyukas csokoládé, töltött csokoládé..... és még ki tudja mifélék. De miért is ne próbáljuk ki valami házit, ami a régi szép időkre emlékeztet?
Még tavasszal, a recept megtalálásakor elkészítettem egy adagot, ami nagyon ízlett viszont a szeletelés problémás volt, kissé folyós állagúra sikeredett. Most azzal fogtam neki, hogy ezt a problémát mindenképp kiküszöbölöm.
Fél kiló cukrot 200 ml vízzel feltettem főni, és szirupot készítettem. Míg a szirup főtt, 250 g tejport és 5 evőkanál kakaóport összekevertem, hogy ne legyenek benne csomók, majd kanalanként a sziruphoz adtam, majd amikor az összes belekerült, még néhány percig főztem. Levettem a lángról, majd 10 dkg margarint adtam hozzá, és addig kevergettem, míg az teljesen egynemű lett a csokoládé masszával.
Időnként kevergettem, és vártam, hogy kissé kihűljön. Egy tálat kivajaztam, és ebbe öntöttem a langyos masszát, a tetejére pedig mogyorót raktam.

Ami az állagot illeti... Nem lett jobb, mint az elsőre készített változat. Ezért nem izgattam magam különösebben, hogy szeleteljem, hanem kanállal ettük. Elég nehéz rajtunk kifogni.
Arra nem jöttem rá, hogy mi lehetett a probléma - talán a tejpor, talán a főzési időt nem találtam el. A lényeg viszont az, hogy mindezek ellenére elfogyott!

Az első próbálkozás házi csoki ügyben, még tavasszal

Szlovénia újra

Úgy alakult, hogy idén ismét Szlovéniában kirándultam. Megint csak egy napos volt az út, de nem a tavalyi "non-stop" típusú, azonban egy valami ugyanaz volt: a hajnali indulás.
Reggel 4.20-kor már lent kellett lennem a megállóban, és várni a buszt - ami pontosan meg is érkezett. A többi utast is összeszedtük a felszálló helyeken, és vettük is az irányt első megállónk felé. A technikai szünetet nem számítva - Lendván álltunk meg elsőként, ahol egy rövid városnézésre jutott csak időnk - ez a város a szlovéniai magyarság központja.

 

Szent István szobra a katolikus templom előtti téren

 

A lendvai vár "alulnézetből"

A színház épületének egyik oldala. Az épületet  látogatása Makovecz Imre tervezte, az épületet 2004-ben fejezték be

A rövidke városnézés után Dobrovnikba vitt az utunk, ahol megkoszorúztuk a községben található Szent István szobrot, majd egyik fő célállomásunk, az orchidea farm látogatása következett.
Egy 5 eurós belépőjegy megváltásával, egy helyi - magyar nyelvű - vezetővel bejártuk a trópusi kertet, ahol az orchideákon kívül különféle trópusi növényeket láthattunk, és szerezhettünk róluk információkat, illetve megismerhettük egy kicsit azt a technikát, amellyel a trópusi éghajlatot biztosítják e növények számára.

A trópusi kert bejárata

  

Az előcsarnokban található orchideák néhány példánya. Egy fajta orcideát termesztenek, rengeteg színváltozatban, melyek 2-2,5 év után kerülnek innen az üzletekbe, és persze itt helyben is megvásárolhattuk néhány példányukat.

 

  

Az itt látható növények nagy többsége valamikor a mi lakásunkban is megtalálható volt, de sajnos a klíma közel sem volt olyan jó, mint itt a "trópusokon", ezért rövid úton tönkre is mentek sajnos.

Mikor végig jártuk a helyet, még mindig maradt egy jó óránk az ebédig, ezért leparkoltunk a közeli tónál, megnéztük az erdőben a Szent Vid kápolnát, és a Szent Vid kutat, 

  

 

elidőztünk picit az energia pontokon (több pont is található a tó környezetében, ahol leülve, elidőzve testünk különböző pontjaiba energia áramlik, azonban erről többet nem tudtam meg, mivel a helyszínen nem volt tájékoztató ezekről), majd egy tó melletti rövid sétával vissza is értünk a buszhoz, és mentünk is az ebédünk helyszínére.

Az ebéd egy nagyon klassz kis vendéglőben volt, melynek neve Pri Lujzi. Megérkezéskor egy díjnyertes bort kóstoltunk, majd egy pincében található étteremben ettük meg az ebédet, ami nagyszerű volt. Nem volt benne semmi különleges, otthoni ízek, legfejjebb nem ebben a párosításban szoktuk ezeket az ételeket fogyasztani.

Zöldség leves volt (főként zellert lehetett érezni), illetve gombás hajdina leves. Második fogásként egy natúr szelet egy fokhagyma ízesítésű barna mártással, egy szelet hús, aminek a tetején sonka és sajt volt, ehhez hagymás krumpli és krumplis gánica, és jó adag saláta tökmag olajjal meglocsolva. És ha ez még nem lett volna elég, desszertként gibanica. Nagyon fimon volt az összes fogás.

A második fogás - már ami látható belőle. Az akksim épp lemerült,  telefonnal készült a kép.

Gibanica

A kényelmesen elköltött ebéd után elbuszoztunk még Ptujba, szintén egy rövid városnézésre. Felmásztunk a várhoz, onnan élveztük a kilátást a városra, majd a belvárosban is tettünk egy sétát fagyizással egybekötve.

 

Kilátás as várból a városra és a Drávára

A belváros

 

Igazán kellemes napot töltöttünk el itt, közel a magyar határhoz. Szép helyeket láttunk, finomat ettünk és ittunk, mi kell még?

A fagyisnál mondták, hogy egyre több  magyar turista érkezik Ptujba, ami szerintem érthető is. Nem feltétlenül kell többszáz kilométert utazni, ha egy szép napot szeretnénk kirándulással eltölteni.

Vasárnapi sütögetés

Már elég régen eljött a kerti sütögetések ideje, de mi most először kerítettünk rá sort. Ki tudja miért, hisz mind nagyon szeretjük a szabadban elkészített ételeket.
A grillezéshez abszolút nem értünk, inkább a bográcsozás és a tárcsalapon sütés az, ami népszerű. Vasárnapra ez utóbbit gondoltam ki, csirke és nyúlhús sütéssel, amihez a húsokat szombaton reggel bepácoltam biztos ami biztos. A két húshoz kétféle pácot készítettem. A nyúlhoz mustárt, napraforgó olajat, fehér bort, zúzott fokhagymát, valamint friss, aprított zöld fűszereket (levendula, petrezselyem zöld, majoránna, oregáno) kevertem össze, és ebben várta a sorsát.
A csirkéhez egy magyarosabb pácot gondoltam ki, amihez egy közepes hagymát reszeltem le, néhány gerezd fokhagymát, házi piros aranyat, napraforgó olajat adtam hozzá, majd őrölt bors, erős fűszerpaprika került még bele.

Hogy a körettel se kelljen túl sokat foglalkozni a konyhában, ezért új krumplit félig megfőztünk (nagy darabokra volt csak vágva), amit szintén a tárcsalapon terveztünk befejezni.
A szuper jó idő miatt nem fával tüzeltünk, hanem előkerült  gázrózsa az egyszerűség - és a könnyebb kibírhatóság - kedvéért.
Elsőként a csirke sült, majd ezt követte a nyuszi, végül a krumpli következett, minden szép pirosra sült.

 

Az elkészült darabok a tárcsalap szélén maradtak, míg minden elkészült, így minden meleg maradt a tálalásig.

Készült hozzá friss új káposztából saláta, így azzal, és jó hideg üdítővel az udvaron fogyasztottuk el. Nagyon jól esett a diófa árnyékában ebédelni, beszélgetni. 

Desszertként gesztenyés álom készült, ezúttal csokoládés krémmel.

Ismétlése következik...

Fehércsoki fagylalt diós öntettel

Még mindig nem unom a fagyi készítést, nincs hétvége fagyi nélkül. Ez a hétvége egyébként is nagyon forró volt, ezért aztán minden okom meg volt egy újabb fajta elkészítéséhez.
Többször egymás után gyümölcsös fagyi készült, ezért most egy édes változatot gondoltam ki, és hogy legyen benne valami izgalmas, egy "öntet" is készült hozzá.

Hozzávalók:

4 tojás sárgája

20 dkg cukor

1 vaníliás cukor

20 dkg fehér csokoládé

2,5 dl tejszín

A tojás sárgáját kikevertem a cukorral és vaníliás cukorral, majd hozzá adtam a tejet, és ezt felfőztem. Mikor a krém még forró volt, a fehér csokit darabokra tördeltem és beleszórtam, majd kevergettem míg az felolvadt. Lehűtöttem aztán a fagyi alapot, majd 2,5 dl tejszínt adtam hozzá, és mivel csak másnap akartam elkészíteni, addig bekerült a hűtőbe. Másnap aztán fagyi gépben kikevertettem, de mivel nem volt elég fagyos, ezért 2 órára a fagyasztóba raktam.
Míg a fagyi a fagyasztóban várakozott, addig cukorból és kevés vízből szirupot főztem, ebbe került néhány maroknyi vágott dió. Pár percig főztem, majd amikor jónak gondoltam, levettem a tűzről és rum aromát adtam hozzá. Igazán finom illata volt így. Mire fogyasztottuk, addigra a dió beszívta a cukros szirupot, és a külsejére kicsit rá is kötött, ezért grillázsszerű lett - még jobb is, mint amilyenre terveztem. Ezzel szórtam meg a gombócokat a tálalásnál és persze került rá egy kis csokoládé öntet is.
Nagyon finom volt a fehér csoki a rumos dióval, bár nagyon édesre sikeredett. Ettől függetlenül nincs kétségem afelől, hogy elfogy majd az egész, méghozzá nem is olyan sokára.