Barack

Még karácsonykor sütöttem barackot, amit ajándékba adtam oda néhány embernek. Igazából ez gyerekkorom egyik kedvenc süteménye, mindig a régi lakodalmak jutnak róla eszembe, mert ez a sütemény minden alkalommal elkészült. Nem egy bonyolult dolog, mégis nagyon mutatós szerintem. Láttam már, hogy zöld-pirosra festik, de számomra ez a kombináció mindig is idegen marad ugyanúgy, mint a levél nélkül készített változat. Hiszen az adja meg a végleges formáját, ami hasonlatossá teszi egy igazi gyümölcshöz.

Hozzávalók: 30 dkg cukor, 10 dkg zsír, 2 tojás sárgája, 1 kk. szalakáli, 2 dl tej, 75 dkg liszt. 

Az alapanyagokat összegyúrtam, majd  dió nagyságú gombócokat készítettem, amelyeket sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem, egymáshoz nem túl közel, majd megsütöttem.

A készre sült gombócok már félgömb alakúak voltak, amelyeknek a közepét kikapartan egy hegyes kés segítségével. Vigyázni kell azonban, mert könnyen összeroppanhatnak, ha kicsit görcsösebben fogjuk a művelet közben.

A töltelékhez felhasználtam a kikapart kekszet, amihez 2 dl tejet, 2 ek. rumot, 15 dkg vajat, 10 dkg cukrot adtam, ezt jól kikevertem, majd vissza töltöttem a kekszekbe vájt üregbe. Kettő darabot "összeragasztottam", majd ételfestékkel mindkét oldalukat pirosra festettem. Én kézzel csináltam, nem pedig ecsettel. Így sokkal könnyebb, viszont azzal számolni kell, hogy az ételfesték nem könnyen szedhető le. Amikor minden darab szép piros volt, mindegyiket megkentem tojás fehérjével, és kristály cukorba forgattam, majd mindegyikbe egy-egy levelet dugtam.

Picit pepecselős, de szerintem nagyon mutatós a végeredmény, megéri foglalkozni vele. Nem utolsó sorban finom is, pedig igazán nem sok összetevő kell az elkészítéséhez.