Idén újra ellátogattunk Crikvenicára, egy hosszú hétvégére. Tavaly annyira megtetszett, hogy megmaradt erre a nyárra is úti célnak, és nagy valószínűséggel a jövő évre is megtartjuk.
A legérdekesebb most egy félnapos hajókirándulás volt, amit Vrbnikbe tettünk. Egy órányi hajókázás után a hajóm kapitánya körbe vezetett minket a városkában, nagyon érdekes dolgokat mesélt annak múltjáról és jelenéről. A nagyjából egy órás idegenvezetés végén megkóstoltunk finom füge pálinkát illetve helyi bort is, majd egy rövid szabad program után már indultunk is vissza.
A városról annyit megtudtunk, hogy a II. világháború előtt többezer lakója volt, azonban mára a számunk néhány százra lecsökkent. A többség Kanadába, Ausztráliába, Új-Zélandra vándorolt ki, nyaranta haza jönnek és turizmusból élnek.
A mezőgazdaságra a klíma nagyon jó hatással van, egész évben tudnak aratni, illetve szintén a klímának köszönhetően nincs szükség vegyszerek használatára, mivel nincsenek a szárazföldön oly jellemző kártevők. Évente 11 hónapot süt a nap a szigetre.
A régi város valamennyi épülete kőből készült, melyhez a helyi börtön "lakóit" vették igénybe, ők faragták kőből az építkezésekhez szükséges téglákat.
 |
| Hajónk, a Roberta - nevét a tulajdonosáról kapta |
 |
| A csodás kékségű Adria |
 |
| Az egyik kis sziget a sok száz közül |
 |
| Közeledünk |
 |
| Vrbnik, még mindig a hajóról |
 |
| A kikötő és környéke |
 |
| Egykor olíva olajat sajtoltak vele |
 |
| Nagyszerű hangulatú kisváros |
 |
| A templom parkja a lélegzetelállító panorámával |
 |
| Itt ezt a látványt élvezi, aki a veteményesében dolgozgat |
 |
| A nagy templom tornya |
 |
| Kilátás egy másik veteményesből |
 | |
| Crikvenica kikötője |
|
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése