Házi csokoládé

Jó néhány évvel ezelőtt, amikor először Erdélyben jártam, egy kedves családot látogattam meg vendéglátómmal, és ott ettem házi csokoládét. Nagyon ízlett, ezért el is kértem gyorsan a receptet, azonban nagyon hosszú időre meg is feledkeztem róla, de valamikor a tavasszal előkerült a recept.
Kérdezhetnénk, miért kellene otthon csoki készítéssel bajlódni, amikor az üzletekben rengeteg fajta kapható. Ahogy Gombóc Artúr is mondta: kerek csokoládé, lyukas csokoládé, töltött csokoládé..... és még ki tudja mifélék. De miért is ne próbáljuk ki valami házit, ami a régi szép időkre emlékeztet?
Még tavasszal, a recept megtalálásakor elkészítettem egy adagot, ami nagyon ízlett viszont a szeletelés problémás volt, kissé folyós állagúra sikeredett. Most azzal fogtam neki, hogy ezt a problémát mindenképp kiküszöbölöm.
Fél kiló cukrot 200 ml vízzel feltettem főni, és szirupot készítettem. Míg a szirup főtt, 250 g tejport és 5 evőkanál kakaóport összekevertem, hogy ne legyenek benne csomók, majd kanalanként a sziruphoz adtam, majd amikor az összes belekerült, még néhány percig főztem. Levettem a lángról, majd 10 dkg margarint adtam hozzá, és addig kevergettem, míg az teljesen egynemű lett a csokoládé masszával.
Időnként kevergettem, és vártam, hogy kissé kihűljön. Egy tálat kivajaztam, és ebbe öntöttem a langyos masszát, a tetejére pedig mogyorót raktam.

Ami az állagot illeti... Nem lett jobb, mint az elsőre készített változat. Ezért nem izgattam magam különösebben, hogy szeleteljem, hanem kanállal ettük. Elég nehéz rajtunk kifogni.
Arra nem jöttem rá, hogy mi lehetett a probléma - talán a tejpor, talán a főzési időt nem találtam el. A lényeg viszont az, hogy mindezek ellenére elfogyott!

Az első próbálkozás házi csoki ügyben, még tavasszal