Aztán az elmúlt hétvégén rászántam magam, amikor megtaláltam Max konyhájában ezt az érdekes receptet - bár első olvasatra elég körülményesnek tűnt az elkészítés.
Első lépésként 16 dkg lisztet elkevertem 16 dkg langyos vízzel és 5 g élesztővel. A tálat letakartam egy tányérral, és 1 napig így állt.
24 óra elteltével 35 dkg liszttel, 21 dkg langyos vízzel, 1 g élesztővel, 2 teáskanál sóval és a 24 órás kovásszal egy tésztát dagasztottam, ami egy kelesztő tálban, lezárva bekerült a hűtőbe kb. másfél napra. Így nézett ki, amikor kinyitottam a tálat:
Elég fura volt, de tovább követve a recept utasításait szobahőmérsékleten hagytam, kb. 40 percet, nem volt türelmem egy órát várni.
Ekkor átgyúrtam, négy részre osztottam, és megpróbáltam hosszúkás bagett formákat kialakítani, majd bevágtam mindegyik tetejét éles késsel.
Bekapcsoltam a sütőt, és amíg az melegedett, letakarva pihentek a bagettek. Egy edényben vizet raktam a sütő aljába, hogy legyen gőz a sütés alatt és így sütöttem meg a bagetteket szép piros - ropogósra.
Mivel nem használtam a sütéshez semmilyen spéci tepsit, kicsit terebélyesek lettek a sütés alatt, de ez nem vont le semmit az értékéből. Még langyosan elfogyott az egész.
Pár nap múlva újra nekiláttam a sütésnek, akkor már formásabbak lettek, mert mindegyiket megtekertem, ezáltal nem laposodtak el, és a sütőben jégkockák segítségével igyekeztem kicsit nagyobb gőzt produkálni.
A második sütésnek ez lett a vége:
Az biztos, ha ilyen bagettet szeretnénk enni, akkor jó előre ki kell gondolni, viszont biztosan nem most sütöttem meg utoljára, nagyon finom volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése