Párizst látni...

Mondhatnám azt, hogy régi vágyam volt eljutni Párizsba, de ez nem lenne igaz. Kb. 2 hónappal ezelőtt kitaláltam, hogy jó lenne elutazni valahová, és nézegetve az utazási irodák kínálatát, megtetszett ez a párizsi program. Mivel egyedül vágtam bele, mindenképp olyan utat kerestem, ahol sűrű a program, és nem probléma ha esetleg senkivel nem barátkoznék össze az utastársak közül.
Így esett a választás erre a Párizs - Versailles - Loire menti kastélyok című útra, és várakozással tekintettem a 6 nap elé...
Mivel buszos utazásról volt szó, így a "nettó" Párizsban eltöltött idő 3 nap volt nagyjából, ami valóban csak arra volt elég, hogy a leghíresebb nevezetességeit nézzük meg a városnak, és kedvet kapjunk egy esetleges későbbi visszatéréshez.
Az első nap reggel 6-tól este 6-ig csak buszozással telt - természetesen időnként megálltunk enni - inni - mosdóba menni. Németországban Helmstadtban szálltunk meg majd másnap kora reggel folytattuk utunkat Párizs felé.
Egy rövid időre megszakítottuk az utunkat Reimsben, ahol megcsodálhattuk a katedrálist, mely az UNESCO Világörökség része.

 

Innen indultunk tovább, egyre izgatottabban, hogy hamarosan elérünk "valódi" úti célunkhoz...

Délután 3 óra környékén érkeztünk meg Párizsba - egy baleset miatt - egy pici késéssel.
Első programként egy hajózáson vettünk részt a Szajnán. Imádtam! A hajózást mindig is szerettem, és ez nyitó programként megadta számomra az alaphangot az elkövetkező programokhoz. A vízről nagyon sok nevezetesség látható, jó néhány híd alatt áthaladtunk, igazán tetszett.

Nagyjából ennyi volt az érkezés napjára tervezett program, de számomra meglehetősen jó alaphangot adott.
Következő nap egész napos városnézés, végre órákig tartó buszozás nélkül. Hurrá! Irány tehát Versailles, a kastély és a park bejárása elsőként.

A kastély szép volt, de engem inkább a park nyűgözött le. Sajnos az idő szűkössége miatt még a felét sem sikerült bejárni, de amit láttam, az fantasztikus, mindenképp megérne még egy utat, hogy itt egy egész napot eltöltsek.

De, már indultunk is tovább, párizsi városnézésre: Diadalív, Louvre, Sacre Coeur... Persze mondhatnánk, hogy ezek mind elcsépelt helyek, de első párizsi út során ezeket mindenképp látnia kell annak, aki itt jár. Aztán, ha ezek után kedvet kapunk, akkor egy későbbi látogatás során már jöhetnek a valódi csemegék, nem a közhelyes turista látványosságok.

 

 

Vacsora után - ha a napi séta nem lett volna elég - visszamentünk, és megnéztük az éjszakai Párizst. Egyrészt egy buszos városnézés formájában az oda és visszaúton egyaránt, másrészt egy néhány órás szabadidő alatt, amelyet a Montmarte-on töltöttünk el.

 

Későn érkeztünk vissza a szállodába, és csak reméltük, hogy a másnap kora reggeli ébresztőig viszonylag kipihenjük magunkat. Habár, a Loire-völgy nagyjából 3 órai buszozásra van Párizstól, tehát ez idő alatt még lehetett egy kicsit pihizni.

Kezdődhetett tehát a Loire-völgy felderítése, elsőként a Chenonceau-i kastéllyal és parkjával.

Majd egy kis szabadidő keretében egy felderítő túra Ambroiseban.

 

Végül pedig a Chambord-i kastély, amely igazán érdekes volt. Csupán egy emelet volt berendezve, a további szintek üresen álltak, legfeljebb egy kandalló volt a berendezés. Mint megtudtuk, ezt a kastélyt vadászatkor használták mindenféle számú Henrikek, de ők is csak rövid időt töltöttek el itt, mert hosszútávú használatra teljességgel alkalmatlan volt az építmény.

 

A Loire-menti kastélyos nap egy pici csalódás volt, mert nekem a kastélyokról leginkább a kesztheyi Festetics kastély jut eszembe, de ezek még egy picit sem hasonlítottak rá.

Vásár a kastély közelében

 Sajnos hamar elérkezett utolsó párizsi napunk, de a legjobbat erre a napra tartogattuk; Eiffel torony megmászását. Szerencsére a lift működött (bár ellenkező esetben gyalog is felmentem volna), tehát nem kellett túl nagy erőfeszítést tenni, hogy feljussunk a tetejére. Fantasztikus érzés volt 300 méter magasból látni a várost, lélegzetelállító.

 

 

Nagyon jó volt ezzel az élménnyel zárni az utat, így mindenképpen azzal az érzéssel jöttem haza, hogy a jövőben szeretnék még vissza menni.

Au revoir, Párizs!

Kijevi krémes

40 dkg lisztből, 20 dkg margarinból, 1 sütőporból és 15 dkg cukorból tésztát gyúrtam.
4 tojás fehérjét felvertem, majd hozzá adtam 15 dkg cukrot és 25 dkg darált diót.
A tésztát 3 egyenlő részre osztottam, kisodortam és sodrófa segítségével lisztezett tepsi hátára fektettem, majd megkentem a diós massza egyharmadával. Ezt nagyjából 15 perc alatt megsütöttem, és a másik 2 darabbal megismételtem.
Eztán 2 vanília pudingport felfőztem fél liter tejjel és 20 dkg cukorral, majd amikor kihűlt a krém, egy margarinnal habosra kevertem.
A krémmel megtöltöttem a lapokat, másnap könnyen szeletelhető volt.

 

A kert díszei júliusban

 

 

 

Házi csokoládé

Jó néhány évvel ezelőtt, amikor először Erdélyben jártam, egy kedves családot látogattam meg vendéglátómmal, és ott ettem házi csokoládét. Nagyon ízlett, ezért el is kértem gyorsan a receptet, azonban nagyon hosszú időre meg is feledkeztem róla, de valamikor a tavasszal előkerült a recept.
Kérdezhetnénk, miért kellene otthon csoki készítéssel bajlódni, amikor az üzletekben rengeteg fajta kapható. Ahogy Gombóc Artúr is mondta: kerek csokoládé, lyukas csokoládé, töltött csokoládé..... és még ki tudja mifélék. De miért is ne próbáljuk ki valami házit, ami a régi szép időkre emlékeztet?
Még tavasszal, a recept megtalálásakor elkészítettem egy adagot, ami nagyon ízlett viszont a szeletelés problémás volt, kissé folyós állagúra sikeredett. Most azzal fogtam neki, hogy ezt a problémát mindenképp kiküszöbölöm.
Fél kiló cukrot 200 ml vízzel feltettem főni, és szirupot készítettem. Míg a szirup főtt, 250 g tejport és 5 evőkanál kakaóport összekevertem, hogy ne legyenek benne csomók, majd kanalanként a sziruphoz adtam, majd amikor az összes belekerült, még néhány percig főztem. Levettem a lángról, majd 10 dkg margarint adtam hozzá, és addig kevergettem, míg az teljesen egynemű lett a csokoládé masszával.
Időnként kevergettem, és vártam, hogy kissé kihűljön. Egy tálat kivajaztam, és ebbe öntöttem a langyos masszát, a tetejére pedig mogyorót raktam.

Ami az állagot illeti... Nem lett jobb, mint az elsőre készített változat. Ezért nem izgattam magam különösebben, hogy szeleteljem, hanem kanállal ettük. Elég nehéz rajtunk kifogni.
Arra nem jöttem rá, hogy mi lehetett a probléma - talán a tejpor, talán a főzési időt nem találtam el. A lényeg viszont az, hogy mindezek ellenére elfogyott!

Az első próbálkozás házi csoki ügyben, még tavasszal

Szlovénia újra

Úgy alakult, hogy idén ismét Szlovéniában kirándultam. Megint csak egy napos volt az út, de nem a tavalyi "non-stop" típusú, azonban egy valami ugyanaz volt: a hajnali indulás.
Reggel 4.20-kor már lent kellett lennem a megállóban, és várni a buszt - ami pontosan meg is érkezett. A többi utast is összeszedtük a felszálló helyeken, és vettük is az irányt első megállónk felé. A technikai szünetet nem számítva - Lendván álltunk meg elsőként, ahol egy rövid városnézésre jutott csak időnk - ez a város a szlovéniai magyarság központja.

 

Szent István szobra a katolikus templom előtti téren

 

A lendvai vár "alulnézetből"

A színház épületének egyik oldala. Az épületet  látogatása Makovecz Imre tervezte, az épületet 2004-ben fejezték be

A rövidke városnézés után Dobrovnikba vitt az utunk, ahol megkoszorúztuk a községben található Szent István szobrot, majd egyik fő célállomásunk, az orchidea farm látogatása következett.
Egy 5 eurós belépőjegy megváltásával, egy helyi - magyar nyelvű - vezetővel bejártuk a trópusi kertet, ahol az orchideákon kívül különféle trópusi növényeket láthattunk, és szerezhettünk róluk információkat, illetve megismerhettük egy kicsit azt a technikát, amellyel a trópusi éghajlatot biztosítják e növények számára.

A trópusi kert bejárata

  

Az előcsarnokban található orchideák néhány példánya. Egy fajta orcideát termesztenek, rengeteg színváltozatban, melyek 2-2,5 év után kerülnek innen az üzletekbe, és persze itt helyben is megvásárolhattuk néhány példányukat.

 

  

Az itt látható növények nagy többsége valamikor a mi lakásunkban is megtalálható volt, de sajnos a klíma közel sem volt olyan jó, mint itt a "trópusokon", ezért rövid úton tönkre is mentek sajnos.

Mikor végig jártuk a helyet, még mindig maradt egy jó óránk az ebédig, ezért leparkoltunk a közeli tónál, megnéztük az erdőben a Szent Vid kápolnát, és a Szent Vid kutat, 

  

 

elidőztünk picit az energia pontokon (több pont is található a tó környezetében, ahol leülve, elidőzve testünk különböző pontjaiba energia áramlik, azonban erről többet nem tudtam meg, mivel a helyszínen nem volt tájékoztató ezekről), majd egy tó melletti rövid sétával vissza is értünk a buszhoz, és mentünk is az ebédünk helyszínére.

Az ebéd egy nagyon klassz kis vendéglőben volt, melynek neve Pri Lujzi. Megérkezéskor egy díjnyertes bort kóstoltunk, majd egy pincében található étteremben ettük meg az ebédet, ami nagyszerű volt. Nem volt benne semmi különleges, otthoni ízek, legfejjebb nem ebben a párosításban szoktuk ezeket az ételeket fogyasztani.

Zöldség leves volt (főként zellert lehetett érezni), illetve gombás hajdina leves. Második fogásként egy natúr szelet egy fokhagyma ízesítésű barna mártással, egy szelet hús, aminek a tetején sonka és sajt volt, ehhez hagymás krumpli és krumplis gánica, és jó adag saláta tökmag olajjal meglocsolva. És ha ez még nem lett volna elég, desszertként gibanica. Nagyon fimon volt az összes fogás.

A második fogás - már ami látható belőle. Az akksim épp lemerült,  telefonnal készült a kép.

Gibanica

A kényelmesen elköltött ebéd után elbuszoztunk még Ptujba, szintén egy rövid városnézésre. Felmásztunk a várhoz, onnan élveztük a kilátást a városra, majd a belvárosban is tettünk egy sétát fagyizással egybekötve.

 

Kilátás as várból a városra és a Drávára

A belváros

 

Igazán kellemes napot töltöttünk el itt, közel a magyar határhoz. Szép helyeket láttunk, finomat ettünk és ittunk, mi kell még?

A fagyisnál mondták, hogy egyre több  magyar turista érkezik Ptujba, ami szerintem érthető is. Nem feltétlenül kell többszáz kilométert utazni, ha egy szép napot szeretnénk kirándulással eltölteni.

Vasárnapi sütögetés

Már elég régen eljött a kerti sütögetések ideje, de mi most először kerítettünk rá sort. Ki tudja miért, hisz mind nagyon szeretjük a szabadban elkészített ételeket.
A grillezéshez abszolút nem értünk, inkább a bográcsozás és a tárcsalapon sütés az, ami népszerű. Vasárnapra ez utóbbit gondoltam ki, csirke és nyúlhús sütéssel, amihez a húsokat szombaton reggel bepácoltam biztos ami biztos. A két húshoz kétféle pácot készítettem. A nyúlhoz mustárt, napraforgó olajat, fehér bort, zúzott fokhagymát, valamint friss, aprított zöld fűszereket (levendula, petrezselyem zöld, majoránna, oregáno) kevertem össze, és ebben várta a sorsát.
A csirkéhez egy magyarosabb pácot gondoltam ki, amihez egy közepes hagymát reszeltem le, néhány gerezd fokhagymát, házi piros aranyat, napraforgó olajat adtam hozzá, majd őrölt bors, erős fűszerpaprika került még bele.

Hogy a körettel se kelljen túl sokat foglalkozni a konyhában, ezért új krumplit félig megfőztünk (nagy darabokra volt csak vágva), amit szintén a tárcsalapon terveztünk befejezni.
A szuper jó idő miatt nem fával tüzeltünk, hanem előkerült  gázrózsa az egyszerűség - és a könnyebb kibírhatóság - kedvéért.
Elsőként a csirke sült, majd ezt követte a nyuszi, végül a krumpli következett, minden szép pirosra sült.

 

Az elkészült darabok a tárcsalap szélén maradtak, míg minden elkészült, így minden meleg maradt a tálalásig.

Készült hozzá friss új káposztából saláta, így azzal, és jó hideg üdítővel az udvaron fogyasztottuk el. Nagyon jól esett a diófa árnyékában ebédelni, beszélgetni. 

Desszertként gesztenyés álom készült, ezúttal csokoládés krémmel.

Ismétlése következik...

Fehércsoki fagylalt diós öntettel

Még mindig nem unom a fagyi készítést, nincs hétvége fagyi nélkül. Ez a hétvége egyébként is nagyon forró volt, ezért aztán minden okom meg volt egy újabb fajta elkészítéséhez.
Többször egymás után gyümölcsös fagyi készült, ezért most egy édes változatot gondoltam ki, és hogy legyen benne valami izgalmas, egy "öntet" is készült hozzá.

Hozzávalók:

4 tojás sárgája

20 dkg cukor

1 vaníliás cukor

20 dkg fehér csokoládé

2,5 dl tejszín

A tojás sárgáját kikevertem a cukorral és vaníliás cukorral, majd hozzá adtam a tejet, és ezt felfőztem. Mikor a krém még forró volt, a fehér csokit darabokra tördeltem és beleszórtam, majd kevergettem míg az felolvadt. Lehűtöttem aztán a fagyi alapot, majd 2,5 dl tejszínt adtam hozzá, és mivel csak másnap akartam elkészíteni, addig bekerült a hűtőbe. Másnap aztán fagyi gépben kikevertettem, de mivel nem volt elég fagyos, ezért 2 órára a fagyasztóba raktam.
Míg a fagyi a fagyasztóban várakozott, addig cukorból és kevés vízből szirupot főztem, ebbe került néhány maroknyi vágott dió. Pár percig főztem, majd amikor jónak gondoltam, levettem a tűzről és rum aromát adtam hozzá. Igazán finom illata volt így. Mire fogyasztottuk, addigra a dió beszívta a cukros szirupot, és a külsejére kicsit rá is kötött, ezért grillázsszerű lett - még jobb is, mint amilyenre terveztem. Ezzel szórtam meg a gombócokat a tálalásnál és persze került rá egy kis csokoládé öntet is.
Nagyon finom volt a fehér csoki a rumos dióval, bár nagyon édesre sikeredett. Ettől függetlenül nincs kétségem afelől, hogy elfogy majd az egész, méghozzá nem is olyan sokára.