Nagyon kókuszos torta

Ezzel a valóban nagyon kókuszos tortával leptem meg a családot húsvétkor. Pici kétség volt bennem, hogy szeretni fogják-e, mivel inkább a csokis, diós, karamelles ízek nyerők nálunk, de szerencsére sikere volt a kókusznak is.

A piskóta hozzávalói:

10 tojás fehérje

30 dkg kristály cukor

30 dkg kókusz reszelék

Felvertem 5 tojás fehérjét, majd bele került 15 dkg cukor. Tovább kevertem majd végül 15 dkg kókusz reszeléket forgattam bele, ketté osztottam és normál méretű torta formában - melyet sütőpapírral kibéleltem- 2 lapot sütöttem. Ezt még egyszer megismételtem, így kaptam 4 nagyon kókuszos torta lapot.
A krémhez megfőztem 1 csomag tejszín ízű pudingot, 1 púpos evőkanál lisztet, 5 tojás sárgáját, 10 dkg cukrot és 10 dkg kókuszt fél liter tejjel. Amikor a krém kihűlt felvertem fél liter hideg tejszínt, amit össze kevertem a kókuszos krémmel. Ezzel a krémmel töltöttem meg a tortalapokat úgy, hogy a tetejére és az oldalára is jusson a krémből. A lapokkal óvatosan kellett bánni, elég törékenyek voltak.
Néhány órára hűtőbe tettem, aztán díszítettem: felvertem 3 dl tejszínt, adtam hozzá egy kevés zselatint, és habzsák segítségével kidíszítettem a tortát. A húsvétra való tekintettel apró csoki tojásokkal tettem kicsit színesebbé.

Milka torta

Nagyon rég volt, amikor utoljára receptet osztottam meg itt. Ahogy mindig, most is sütöttem tortát anyukám születésnapjára. Sokat gondolkodtam, keresgéltem, mert a család többszörösen problémás - különböző allergiákkal és intoleranciákkal sújtva. Az alapanyagok alapos átgondolása mellett legalább ekkora figyelmet kellett szentelni annak is, hogy az ünnepelt ízlésének is megfeleljen a sütemény. Így esett a a választásom a Milka tortára, melynek a receptjét itt találtam.
Így készült:

Hozzávalók:

Piskótához:

12 tojásfehérje

12 kanál cukor

20 dkg darált mogyoró

4 kanál liszt

Krémhez:

12 tojás sárgája

20 dkg cukor

3 kanál liszt

3 csomag vanília puding por

1 l tej

20 dkg fehér Milka

20 dkg mogyorós Milka

25 dkg margarin

0,5 l tejszín

3 tojás fehérjét felverünk, majd hozzá adunk 3 kanál cukrot, 5 dkg mogyorót és fél kanál lisztet. 26 cm-es tortaformában 12-15 perc alatt megsütjük a tésztát, majd még 3x megismételjük. Összesen tehát 4 tortalapunk lesz.

A krémhez kikeverjük a tojás sárgákat, a cukrot, lisztet és puding port a tejjel. Ebből krémet főzünk, mikor kész azonnal kétfelé osztjuk. Az egyik felébe a fehér csokit, a másik felébe a tejcsokit tördeljük, és addig keverjük amíg elolvadnak a krémben. Ha kihűltek a csokis krémek, mindegyikbe fél margarint rakunk és habosra keverjük.

Felverjük a tejszínhabot, és összeállítjuk a tortát:

a piskótára kerül a csokis krém, majd a fehér csokis, végül a tejszínhab. Ezt ismételjük amíg tart az anyagunk.

A sok krémből jutott az oldalára is, a tetejére tejszínhab illetve olvasztott csoki került.

Hűtőbe raktam néhány órára, s közben a díszítéshez kivágtam a sütőpapírt ami körbe érte a torta formát, és annál magasabb volt néhány centivel., Gőz felett megolvasztottam 10 dkg csokoládét, beletöltöttem habzsákba és a sütőpapírra "rajzoltam" vele. Néhány percig dermesztettem a hűtőben, és mielőtt teljesen megkeményedett volna a csoki, finoman a torta köré simítottam majd később amikor teljesen megszilárdult lefejtettem róla a sütőpapírt.

Ez lett a végeredmény:

Hello London! I.

Mint ma már szinte minden családban, a mienkben is vannak többen, akik külföldön dolgoznak. Londonban ketten is, így tulajdonképpen rokonlátogatóba mentem ki,még tavaly április végén. Régi vágyam volt, hogy megnézhessem a várost, és ha lehet akkor városon kívül eső nevezetességeket is.
Az ott töltött egy hét alatt szinte valamennyi fő nevezetességet sikerült végig látogatni. Sokan mondják - és én is egyetértek ezzel a véleménnyel - hogy a várost nem feltétlenül ezeken a nevezetességeken keresztül lehet megismerni, hanem akkor, ha lemerészkedünk a jól kitaposott ösvényekről. Volt erre is példa, de a legfőbb turista látványosságokat nem szívesen hagytam volna ki.
Ez volt az első repülős utam, így mindenképpen akartam képet a felhők felett.
Az évforduló alkalmából néhány fotó az útról:

Az időjárás ezen a héten egyébként sokkal jobbnak bizonyult mint a magyarországi. Ugyan elég hűvösek voltak a reggelek, és időnként esett is, de minden nap kiderült az idő, és kiránduláshoz nagy melegere nincs is szükség. A borús égbolt pedig igazán jól mutat a fényképeken.

A Big Ben - amiről nekem mindig egy film jut eszembe, az Európai vakáció Chevy Chase-zel. Fantasztikus.

Big Ben

A baloldali közlekedés izgalmas volt számomra, bár én csak tömegközlekedéssel és gyalog kirándultam. Szerencsére a hozzám hasonlók kedvéért a zebráknál többnyire fel van festve, hogy melyik irányba érdemes figyelni a biztonságos átjutás érdelében. Jó szolgálatot tettek ezek a feliratok. Azt gondoltam, hogy egy olyan országban mint Anglia a legszigorúbban követik  a közlekedési szabályokat, de meg kellett lepődnöm. A lámpa zöld és piros jelzése igazából keveseket zavart, tilosnál is legalább annyian mentek át a zebrán mint szabad jelzésnél.

Már régóta vágytam rá, hogy átsétáljak a Tower Bridge-en. Jó néhányszor meg is tettem, és be is mentem, megnéztem a filmet a híd építéséről, a szerkezetet amely a hidat működteti, illetve a kilátást.

Nem vagyok nagy templom látogató még akkor sem, ha egy híres építményről van szó mint a  St.Paul's Cathedral. Kívülről jártam csak körbe, impozáns épület.

St.Paul's Cathedral

A Westminster Apátság szintén csak körbe járva lett.

Westminster Abbey

Mindenképp nagy élmény a London Eye-ra felülni. Fantasztikus kilátás nyílik a városra minden irányból, és azok is simán felszállhatnak, akik küzdenek a magassággal. Mivel zárt kapszulákban kapunk helyet, nem ér szél, nem érezhető a magasság, nincs félelemérzet. Én legalábbis így voltam ezzel.

The London Eye

Ha már magasság, akkor említést érdemel a libegő, amellyel az O2 aréna megközelíthető. A bérlet nem érvényes, ide külön kell jegyet venni. Utazás szintén zárt fülkében, de épp szeles időben ültünk fel, ami a magasban kicsit félelmetes volt, de szívesen felülnék újra.

A St.James parkon átsétálni igazi feltöltődést jelentett, gyönyörű virágok, madarak...

Folyt.köv....

Trüffel torta

Jó rég volt, mikor utoljára lefényképeztem bármit is amit sütöttem vagy főztem. Anyukám születésnapi tortáját viszont megörökítettem.
Első alkalommal készítettem trüffel tortát, több receptet elolvasva született meg az elhatározás, hogy mi kerüljön bele és hogy nézzen ki.
A krémet este csináltam meg:
6,5 dl tejszínt felmelegítettem majd beletördeltem 6 tábla (60 dkg) Tibi 60%-os étcsokoládét. Addig kevergettem amíg elolvadt, majd amikor kihűlt a hűtőbe raktam másnapig. A tejszín nem volt édesített, de nem raktam hozzá cukrot.
A méteres tészta piskótáját előszeretettel használom tortákhoz, most is erre esett a választásom. Ezer éves, jól bevált recept még jócskán az internet előtti korszakból.
4 tojás sárgáját 26 dkg cukorral habosra kevertem, majd kanalanként hozzá adtam 1 dl olajat, 1 dl meleg vizet, majd a 4 tojás felvert fehérjét, 20 dkg lisztet, 5 dkg kakaó port és 1 csomag sütőport.
Kis tortaformában sütöttem meg, mert nem voltam benne biztos, hogy a krém elég lenne-e egy normál méretű tortához. Nem túl magas hőfokon sütöttem, lassan, hogy ne égjen meg ez a vastag tészta.
Amikor kihűlt a piskóta 3 részre vágtam.
Közben a krémet kivettem a hűtőből. Azt hiszem, kicsit sokáig hűtöttem, mert eléggé összeállt. Ezért turmixgépel próbáltam kicsit átkeverni, és volt még 1 dl tejszínem amit hozzá kevertem.
Megtöltöttem hát a piskótát (jó vastag lett benne a krém), és megkentem a tetejét és az oldalát is.
A torta tetejére egy újabb tábla Tibi csokit olvasztottam meg gőz felett egy kevés olajjal.
Mivel szülinapi torta volt, mindenképpen szerettem volna kicsit kidekorálni. Tojás fehérjét kevertem ki porcukorral és egy csepp ecettel, és ezzel rajzoltam rá a mintát. Színezékként kurkumás és céklaport használtam a mesterséges színezékre allergiás hozzátartozóink kedvéért.
Hihetetlenül finom, és nagyon tömény édesség kerekedett belőle.

Kiskarácsony, nagykarácsony...

Nagyon rég nem írtam már bejegyzést, de a sütés-főzést eléggé hanyagoltam az utóbbi hónapokban. Vagy ha csináltam is bármit, a fotózásra már nem nagyon jutott energia. Az ünnepekre viszont egy picit aktivizáltam magam, és jó szokásomhoz híven egy eredetileg "normál sütit" készítettem el tortaként. Ez alkalommal az olajos mézes jutott erre a sorsra, néhány (szerintem) karácsonyi  összetevővel lett belőle ünnepi torta.
Az eredeti receptben megadott mennyiségekkel megsütöttem mindkét piskótát normál méretű tortaformában. A krém is eredeti mennyiségben készült, azonban a kétharmada lett csokoládés ízesítésű, egyharmada maradt vaníliás. A csokis krémhez 10 dkg olvasztott csokit használtam és egy kanál kakaóport, illetve került bele némi amaretto likőr és keserű mandula aroma is, ami véleményem szerint karácsonyi ízvilágot kölcsönzött.
A kihűlt tortalapokat ketté vágtam, és megtöltöttem krémmel. Alulra került az egyik mézes lap, amire a csokis krém felét kentem, és megszórtam 3 marék vágott dióval. Ezt követte a sima tortalap, majd a fehér krém, és a második fehér tortalap, amire a csokis krém másik fele és 2 marék apróra vágott aszalt szilva került. Beborítottam a második mézes lappal, majd bevontam kívülről is krémmel. A bevonáshoz új krémet kellett gyártanom, mert az eredeti mennyiségből erre már nem futotta. Kevés besamelt, margarint és cukrot kevertem ki, és ezzel kentem körbe a tortát.
Néhány órára bekerült a hűtőbe, hogy be tudjam vonni az előző nap elkészített fondanttal.
Sajnos nagy igyekezetem, hogy tökéletes legyen a bevonó,  nem jártam túl nagy sikerrel, picit szakadt a bevonó és utólagos restaurációra szorult több helyen is. Cukormázzal és cukorgyönggyel díszítettem, ez sikeredett végül:

Töltött cukkini

 

Már sokszor említettem, mennyire szeretem a szüleim által termesztett zöldségeket. Vegyszermentes, és a felhasználás előtt szedjük le a kertben. 

A cukkinit leginkább rántva szeretjük, illetve készül belőle főzelék is néhanapján. Tavaly sütöttem cukkinis piskótát, ami meglepően finom volt. Most megint csak egy új módon (nekünk új), töltve készítettem.

A főzéskor soha nem használok mérleget, így pontos mennyiségek sehol nincsenek.

Tehát, egy kisebb hagymát nagyon apróra vágta, kevés olajon megpirítottam.  Reszeltem bele 2 gerezd fokhagymát, és bele raktam a darált húst, együtt pirítottam néhány percig. Később felöntöttem egy kevés vízzel, és fűszereztem sóval, borssal, kevés fahéjjal és készre pároltam.

Egy lábasban kevés lisztet elkevertem fele-fele mennyiségben vízzel és tejjel, sóztam, borsoztam, majorannát raktam bele, valamint egy darabka vajat. Ebből nem túl sűrű besamelt főztem.
Két kisebb cukkinit hosszában ketté vágtam és kiszedtem a magokat belőle, és egy kivajazott kerámia tálba raktam őket. Megtöltöttem a párolt darált hússal. Mivel maradt még a húsból, egy másik cukkiniből 2 karikát levágta, szintén kimagoztam, és a tálba rakva megtöltöttem a hússal. A besamellel jól megöntöztem a töltött cukkiniket, a kevés maradékot a cukkinik mellé a tálba öntöttem. Úgy fél deci víz is ment még a tálba, hogy a cukkini meg tudjon párolódni. (Lehetne még sajtot rakni a tetejére, de ezt én kihagytam)
Lefedtem alufóliával, és beraktam a sütőbe. Egy ideig mindenképp lefedve akartam sütni, hogy a cukkini is megpuhuljon, ne csak a hús piruljon. Amikor tehát a cukkini megpuhult, eltávolítottam a fóliát és anélkül sütöttem tovább, míg szépen megpirult az egész.
Finomabb lett mint amire számítottam, a tálban levő mártással tálaltam.

Már megint Szlovénia?

Valahogy időről időre Szlovéniában kötök ki hosszabb-rövidebb kirándulásokra. Eddig az egynapos villámlátogatásokhoz volt szerencsém, a mostani alkalom ezekhez képest maratoni - bár valójában nem nevezhető annak - 3 napos volt.
Nem arról volt most szó, hogy sok látnivalót vettünk célba, inkább a pihenés és a kényelmes utazás lehetősége volt az, ami miatt a 3 nap mellett döntöttünk.
A legfőbb úti cél Bled városa volt, illetve a tó közepén található templom.
Az érkezés napján csak a szállást foglaltuk el, illetve feltérképeztük a szálló közvetlen környékét.
Hostel pod Voglom - ez egy ifjúsági szálló, de néhány napra teljesen megfelel bárki számára. Retro szobák - a mienk emeletes ággyal, szűkebb kollégiumi szobára emlékeztetett, viszont saját fürdővel rendelkezett, illetve egy erdőre néző erkéllyel is. Ennél több nem is kell, hisz akik ide érkeznek, azok túráznak, kirándulnak, úsznak egész nap, csak az alváshoz szükségeltetik a szoba - ahhoz ennyi épp elég.

A szálló bejárata

A mi szobánk ebben az épületben volt

A környék gyönyörű, körben erdő, a szállóval szemben egy tó úszási, csónakázási, kajakozási lehetőséggel.

  

Nagyjából fél órai sétára található Ribcev Laz. Ugyanaz a tópart, néhány étteremmel, egy szép templom is található itt, melyhez egy kis hídon keresztül juthatunk el. 

 

Innen nagyjából 25 km Bled városa, ahová a második nap kirándultunk. A szigetre gondolával jutottunk el, majd 99 lépcsőfok megmászásával fel a templomhoz, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt minden irányba. Fél órát tölthettünk el itt, ami igazából elég is volt, majd indultunk vissza a városba ugyanazzal a gondolával, amivel érkeztünk. 

 

Itt lehet  megkongatni a kívánságokat teljesítő harangot

Itt is, mint minden turisták által látogatott helyen van lehetőség a hely kis vonattal történő körbe járására. Nem hagytuk ki, kényelmes módja ez a kirándulásnak, hisz gyalog azért nehéz lenne ekkora területet bejárni, főként olyan hőségben, amilyenben nekünk volt részünk ezen a napon.

Ebéd után még arra volt energiánk, hogy a part közelében található Szent Márton templomot megnézzük. Jómagam nem vagyok rajongója azoknak a kirándulásoknak amelyek kizárólag templomok látogatására épülnek, de ez még simán belefért. Szép volt a templom, és ebben a hőségben jól esett megpihenni a falai között.

Szent Márton templom, amit a gondoláról láttunk belőle

Háttérben a várral

Utolsó napunk reggelén tettem egy "búcsú kört" a szálló környékén. 

A tó, még párába burkolózva

A faluban található templomhoz hasonló mintával

Szép volt a hely, azok számára lehet szimpatikus, akik nem bánják a csendes nyaralást, szeretnek túrázni. Ők biztosan jó élményekkel térnek haza.