Bananita

Gyermekkorom kedvenc csemegéje volt a banán. Persze nem csak nekem, hanem rengeteg gyereknek és felnőttnek egyaránt. Ezt a rajongást leginkább az okozta, hogy elég ritkán lehetett hozzájutni, igazán nagy hírnek számított ha kapható volt. Ha elterjedt a híre, mindenki igyekezett oda érni a boltba, és a lehetőségeihez mérten a legtöbbet megvenni belőle. Ma már az év minden napján kapható, számomra el is vesztette a varázsát, ritkán fanyalodok rá. Most azonban ezen édesség kedvéért kivételt tettem, mert igazán ígéretes volt a recept, mindenképpen tesztelni szerettem volna.

A piskóta hozzávalói:

9 tojás

9 kanál cukor

9 kanál darált dió

2 kanál liszt

1/2 csomag sütőpor

A krémhez:

2 csomag vanília puding

4 kanál liszt

1 liter tej

20 dkg cukor

25 dkg margarin

Továbbá:

6 db banán

cirtomlé

3 dl tejszín + 6 kanállal

10 dkg csokoládé

6 dkg margarin

vágott dió

A felsorolt alapanyagokból a szokásos módon piskótát sütöttem, majd megvártam míg kihűl. Ez idő alatt megfőztem a krémet a pudingból, lisztből, cukorból és tejből. Mikor kihűlt hozzá adtam a margarin, majd addig kevertem míg jó habos lett.

A kihűlt piskótát hosszában ketté vágtam, majd az egyik piskótára rákentem a krém felét. Erre jött a másik piskóta, majd a krém másik fele.
Meghámoztam a banánokat, hosszában félbe vágtam mindegyiket, majd egy kevés citromlével meglocsoltam, hogy ne barnuljanak meg. A fél banánokkal kiraktam a sütemény tetejét.

 

Alufóliával körbe vontam a sütemény felső harmadát, majd betettem a hűtőbe addig, míg a csoki krémet megfőztem. 

Erre elővigyázatosságból volt csupán szükség, hogy a folyékony csokoládé ne folyjon le a süteményről, hanem maradjon az egész a banánokon. Valóban hatásos volt.

Egy fém tálba került 6 kanál tejszín, 10 dkg csokoládé darabokra törve, valamint 6 dkg margarin. Ezeket gőz felett összefőztem, majd  néhány perc hűtés után a banánokon egyenletesen eloszlattam, majd visszaraktam a hűtőbe, hogy megdermedjen.
Amikor ez meg volt, felvert tejszínhabbal borítottam be a csokis banánokat, amit vágott dióval és reszelt csokival szórtam meg.

 

Néhány órát töltött a hűtőben, majd leszedtem róla a fóliát, és lehetett is szeletelni. Látszik, hogy a fólia valóban jó szolgálatot tett, nem engedte lefolyni a csokit - ez is volt a cél.
Így néz ki felszelve:

Mák torta

Mostanában egyre inkább kedvelem a mákos süteményeket, pedig régebben nem ettem volna meg semmi pénzért olyasmit, amiben mák van. Nem azért mert nem szerettem az ízért, egyszerűen csak nem fogyasztottam. Most viszont egyre többször sütök olyan édességeket, amiben a mák is szerepet kap.
Névnapomon meglátogatott a családom, nekik készítettem a tortát. Eredetileg ez "mák kocka", én azonban az egyszerűség kedvéért hajlamos vagyok minden süteményt tortaként elkészíteni - most is ez történt.
 A díszítést idő hiányában egyáltalán nem vittem túlzásba, de most nem is ez volt a lényeg, hanem az íze. Az pedig szerencsére mindenkinek bejött. Mi kell ennél több?

A tortához egy "sima" és 2 db mákos piskótából áll.

Hozzávalók a "sima" piskótához:

3 tojás fehérje

3 evőkanál kristálycukor

3 evőkanál liszt

2 evőkanál olaj

A tojásfehérjéket kemény habbá vertem, majd hozzáadtam a cukrot és az olajat és ezekkel együtt tovább vertem a habot. Amikor már elég kemény lett, belekerült a liszt amit szintén alaposan elkevertem. Sütőpapírral bélelt tortaformában nagyjából 10 perc alatt megsütöttem a piskótát.

Hozzávalók 1 db mákos piskótához:

3 tojás fehérje

3 evőkanál kristálycukor

5 evőkanál darálatlan mák

2 evőkanál liszt

 A hozzávalókból az előzőekhez hasonlóan piskótát sütöttem. Az eredeti recept szerint ezt a piskótát ketté kellett volna vágni, de én erre nem láttam esélyt, nem volt elég vastag. Így sütöttem gyorsan még egy mákos piskótát, és így már nem volt gond a mennyiségekkel.
Míg a piskóták hűltek, megfőztem a krémet: fél liter tej, 6 tojás sárgája, 7 evőkanál cukor szükségeltetik hozzá. Ezeket krémmé főztem, majd amikor kihűlt 20 dkg margarint kevertem hozzá, és ezzel töltöttem meg a tortalapokat.
Alulra került egy mákos lap, majd egy adag krém, aztán jöhetett a fehér piskóta a tetején egy újabba adag krémmel. A tetejére került a második mákos lap, amit vékonyan megkentem krémmel, és a torta oldalát szintén bevontam.
Utolsó lépésként 3 dl tejszínhabbal díszítettem a torta tetejét, majd mehetett a hűtőbe.
A képek nagyon gyatrára sikeredtek sajnos, mivel telefonnal készültek.

Sztracsatella szelet - sütés nélkül

A fészbúkon posztolta egy ismerősöm ezt a receptet azzal a megjegyzéssel, hogy hétvégén leteszteli. A következő bejegyzésben pedig már arról számolt be, hogy igazán finom volt - én pedig hittem neki, és gyorsan ki is próbáltam. Nem kell sütni - ahogy a bejegyzés címében is szerepel - ami jelenleg még vonzóbbá tette számomra, mivel elég kevés kedvem volt pepecselni sütéssel idő hiányában.

Hozzávalók:

1 l tej

2 dl búzadara

2 dl cukor

2 tojás sárgája

1/2 margarin

3 dl tejszín

1 tábla csokoládé

babapiskóta (kb. 30 dkg)

A búzadarát, cukrot és tojás sárgákat elkevertem a tejjel, és krémet főztem belőle. Félre tettem, hogy kihűljön, közben időről időre megkevertem a folyamat gyorsítása érdekében. Amikor kihűlt a krém, hozzá kevertem a margarint.
Ezután felvertem a tejszínt, majd lereszeltem a csokit (nálam étcsoki volt, de lehet bármilyen ízlés szerint) és beleforgattam a tejszínhabba.
Előkészítettem egy tányér tejet amit kicsit meglangyosítottam mikróban, majd elkezdtem összerakni a süteményt.
Egy magasabb tepsibe sütőpapírt raktam úgy, hogy a pereménél magasabb legyen a papír (azért, hogy ha lehűl a sütemény ki tudjam emelni és könnyebben szeletelni). Az alját kiraktam tejbe mártott babapiskótával, amire a margarinos krém felét simítottam, majd a csokis tejszínhab felét, majd az egészet megismételtem, a legfelső réteg a csokis tejszín lett. Megszórtam még egy kevés kakaóporral és reszelt csokival, és beraktam a hűtőbe egész éjszakára.
Másnap a papír segítségével könnyen kivettem a tepsiből, és szépen lehetett szelni.

Kosárkák

Gyakran emlegetem a régi idők süteményeit. Másnál nem tudom hogy van, de nálunk dacára annak, hogy sok mai kornak megfelelő sütemény is készül, ha igazán jót szeretnénk enni, akkor mindig egy régi recepthez nyúlunk vissza. Garantált siker, ha például ezek a kis kosárkák készülnek, ezek nem csak a család, de a bővebb rokonság is szívesen fogadja.
Emlékszem milyen nagy szám volt ez a 80-as években, mikor megjelentek a kis kosárka formák, és készültek ezek a sütikék mindenféle töltelékkel. Szerintem a legjobb ez a recept, melyet azóta is bármikor szívesen sütök - és persze eszem. Elsőre úgy tűnhet, hogy ez egy nagyon pepecselős, időigényes édesség lévén, hogy egyesével kell minden darabot elkészíteni. Véleményem szerint azonban semmivel sem igényel több időt az elkészítése mint bármely más édességé (nem számítva persze a bögrés piskótákat ).

Kosarak hozzávalói:

10 dkg cukor, 

15 dkg zsír, 

2 egész tojás, 

40 dkg liszt, 

½ sütőpor

A krémhez: 

25 dkg cukor, 

2 egész tojás, 

6 evőkanál tej, 

2 kanál liszt, 

ízlés szerint kakaó

1 margarin

A tojást a cukorral és zsírral (vagy margarinnal) kikevertem, majd hozzá adtam a lisztet és a  sütőport, és tésztát gyúrtam belőle. A kis kosárka formákat ezzel a tésztával béleltem ki. Nem kentem ki őket, a tészta elég zsíros ahhoz, hogy ne ragadjon a formába. Egy-egy formába nagyjából egy diónyi tésztát nyomkodtam bele lehetőség szerint nem túl vastagon, mivel sütés közben a tészta megdagad. Vigyázni kell tehát, nehogy ne lehessen tölteni a megsült tésztát.

Így néz ki a kibélelt forma sütés előtt

A kibélelt tortaformák mehetnek a sütőbe, és addig sütjük míg a tészta szép piros lesz. Egy adagból nagyjából 45 db kosárka készülhet.

A kisült kosárkák

 Amikor kissé kihűltek a formák, kiszedtem belőlük a tésztát vigyázva, nehogy összetörjenek. Mivel csak 25 formám van, nekiálltam és újra kibéleltem őket. Most sem kentem, ki sem mostam, nincs erre szükség.

A krémhez a hozzávalókat a margarin kivételével összekevertem. Nem kell hozzá robotgép, elég egy kézi keverő is, nem kell habosnak lennie. Tartalék lángon feltettem a tűzre, és sűrű krémet főztem belőle. Kicsit félre tettem hűlni, és amikor a krém még meleg volt (de már nem forró), belekevertem a margarint.

Ekkor egy viszonylag folyós krémet kaptam, amit így könnyen tudtam a kosarakba tölteni egy kanál segítségével. Amikor teljesen kihűlt a csokikrém, beraktam a sütit a hűtőbe, majd amikor kicsit megszilárdult, színes drazséval díszítettem minden darabot. Érdemes várni a díszítéssel, mert ha nem elég hideg a krém, elmerül benne a cukorka.

Elkészült

Kelt szilvás pite

Kezd érni a szilva és a ringló, amikből a lekváron, pálinkán és szilvás gombócon kívül egyéb is készíthető. például lepény :)
Ezért hát ki is mentem a kertbe gyorsan, szedtem egy tál ringlót, és nekiláttam elkészíteni.

Hozzávalók:

25 dkg liszt

8 dkg cukor

csipet só

1/2 kocka élesztő

kb. 2 dl tej

4 evőkanál olaj

A hozzávalókból tésztát dagasztottam, majd félre tettem keleszteni. Míg a tésztára vártam, megmostam és kimagoztam a ringlót, illetve kisebb darabokra vágtam. Megszórtam porcukorral és őrölt fahéjjal is.
Mikor a tészta megkelt, sütőpapírral bélelt tortaformába lapogattam - csak úgy kézzel, nem sodortam. Ráhelyeztem a ringló szeleteket, majd lelocsoltam 1 dl tejföl, 1,5 dl tejszín, cukor és fahéj keverékével. Itt már nem kelesztettem újra, hanem bekapcsoltam a sütőt és rögtön beraktam a tésztát is. Így sütöttem addig, míg a tejföl a tetején megpirult.

Brodic, Horvátország

Már nagyon régen nem töltöttem fel utazással kapcsolatos képeket, a gépemen nézelődve azonban rájöttem, van néhány, ami igazán megérdemli a nyilvánosságot. Főként azért, mert igazán érdekes helyen jártam, magam is meglepődtem, hogy egy "világvégi" kis falu ilyen szép dolgokat rejt. De kezdem az elején... Néhány héttel ezelőtt Bolhón jártam, ahol már többedik (pontosan a számot nem tudom) alkalommal határnyitás volt. Ez azt jelenti, hogy a falu végén, erdő szélén, ahol a horvát határ van, egy ideiglenes határállomást nyitottak horvát és magyar határőrökkel, és csak ezen a napon nem kellett a helyieknek Barcs felé kerülni, ha a szemben levő Brodic-ra szerettek volna eljutni. A dokumentumok vizsgálata után jött egy nagyjából 3 kilométeres kocsikázás az erdők között, majd egy komppal átjuthattunk a túloldalra. Ez igazán klassz volt, tavaly is átkeltem ezzel a komppal, így az idei átkelést is izgalommal vártam. Szeretek hajózni. Átérve a túloldalra már vártak minket, egy rövid tűzoltó bemutató után egy nagyjából félórás körre vittek minket a Dráván, majd bementünk a faluba, ahol egy nagyszerű tájház van kialakítva mindenféle melléképülettel együtt. Nagyon tetszett, a képek itt készültek...

Torta sütés nélkül

Amikor kigondoltam, milyen sütit együnk a hétvégén, akkor még 40 fok volt árnyékban. Ennek köszönhetően a fő csapásirány az volt, hogy semmiképp ne kelljen sütőt használni, mert annak a gondolatától is levert a víz. Lehűlés ide vagy oda, sütés nélküli süti készült... Az egyszerűség kedvéért torta formában.

Hozzávalók az alaphoz:

25 dkg darált háztartási keksz

12 dkg olvasztott margarin

1 evőkanál kakaópor

A hozzávalókat összekevertem, majd sütőpapírral bélelt tortaformába nyomkodtam, ez lett az egész torta alapja (bár azt hiszem, inkább valamilyen vajasabb típusú keksz megfelelőbb lett volna).
A következő réteghez felvertem 1,5 dl tejszínt, majd hozzá kavartam 25 dkg mascarponét, 2 vaníliás cukrot és 1 evőkanál kristály cukrot. A kész krémbe kevertem még zselatint, hogy biztosan ne folyjon szét,
Míg a következő réteg készült, mindig beraktam a hűtőbe. 1 vaníliás főzés nélküli pudingot 4,5 dl tejjel kikevertem 4-5 percen keresztül, majd ebbe is került egy kis zselatin, és mehetett az egész a mascarpone krém tetejére.
Zárásként 2 dl tejszínhab került a tortára, amit egész és elmorzsolt amaretti keksszel szórtam meg, és meglocsoltam olvasztott csokoládéval.
Néhány óra hűtés után szépen megszilárdult az egész, és lehetett tesztelni. Mmmmm......